Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ROMSICS IGNÁC A történeti Dél-Pest megye foglalkozás-szerkezeti viszonyai a XX. századelején

százalékos értékkel a ráckevei (20,11%) és a dunavecsei (17,23%) járás „dicsekedhetett". A bányászatból, iparból, kereskedelemből, közlekedésből és a hiteléletből élő összlakosságnak valamivel több mint kétharmadát az ipari lakosság tette ki. A kereskedelemből és hitelből, ill. a közlekedésből élők száma és aránya csaknem azonos volt; bányászatról pedig a Duna-Tisza közén nem beszélhetünk. (Vö. all. számú táblázat adataival.) 11. A bányászatbál és az ipar-forgalomból élő összlakosság megoszlása Ágazat szám % Bányászat 13 0,16 Ipar 54 509 68,93 Kereskedelem és hitel 12 023 15,20 Közlekedés 12 533 15,84 Együtt 79 078 100,00 Az 54 509 iparból élőnek közel fele, 22 128 fo tartozott a keresők kategóriájába, akik közül a vándor-, házi és népiparban 605-en dolgoztak, s 21 523 fő a „tulajdonképpeni ipar"-ban talált munkát. A térség újabb jellegadó sajátossága, hogy a „tulajdonképpeni ipar"-ban dolgozó keresők 47,96 %-a önálló volt, s a segédszemélyzet aránya — leszámítva az osztálytagozódás szempontjából máshová tartozó tisztviselőket és segítőket — alig érte el az 50%-ot. (Lásd a 12. és 13. és 14. számú táblázatot.) Ez azt jelenti, hogy a történeti Dél-Pest megye 100 önállójára még 1910-ben is csak 118 segédszemély jutott. Magyarországon — ezzel szemben — 219.

15 12. A „tulajdonképpeni ipar"-ban keresők megoszlása Kategória szám o/ önálló 10 324 47,96 segédszemélyzet 11 199 52,02 15. Uo. 11. old.