Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ROMSICS IGNÁC A történeti Dél-Pest megye foglalkozás-szerkezeti viszonyai a XX. századelején

8. A mai területű Magyarország agrárkeresőinek megoszlása tájegységenként, %-ban

n Tájegység önállók és segítők Agrárproletárok Mai területű Magyarország 54,3 45,4 Észak 47,7 51,9 Alföld 50,2 49,5 Dunántúl 61,4 38,3 Dél-Pest megye 58,2 41,6 Dél-Pest megyén belül az önállók és a segítők aránya a középső és az északi járásokban volt a legalacsonyabb, s a kiskőrösi, kalocsai és kunszentmiklósi járásokban a legmagasabb. (Vö. a 9. sz. táblázat adataival.) 9. Dél-Pest megye agrárkeresőinek megoszlása járásonként, °/

0-ban Járás önálló és segítő Agrárproletár Kiskőrösi 68,24 31,75 Kalocsai 62,59 37,40 Kunszentmiklósi 61,03 38,96 Ráckevei 60,46 39,53 Kiskunfélegyházi 57,61 42,38 Dunavecsei 56,53 43,46 Alsódabasi 51,89 48,10 Abonyi 44,00 55,99 A birtokosok és az agrárproletárok arányának szempontjából (vö. a 8. sz. táblázat adataival) rokonság mutatkozik Dunántúl és Dél-Pest megye között. A rokonság azonban nem jelent azonosságot. Ugyanis a Dunántúlon 100 kat. h. művelt földre 17,2 fő mezőgazdasági kereső jutott, a mai BácsKiskun megye területének (néhány négyzetkilométerrel kisebb az általunk Dél-Pest megyének nevezett tájegység területénél) minden 100 kat. h.-jára pedig 15,9 fő.

12 Ez arra enged következtetni, hogy a Dunántúlon az önállók zömét a birtokos parasztság alsó kategóriái adták, a Duna bal partján pedig a közép- és gazdagparasztság is jelentős volt. Következtetésünk összhangban van Molnár Erik számításaival, aki az 1930-as statisztikák alapján állapította meg, hogy míg a történeti Pest megye területén minden 100 földműveléssel foglalkozó kereső közül 3, addig a Dunántúlon csak 0,7 tartozott a 11. A nem Dél-Pest megyei adatokat Kiss Albert idézett tanulmánya alapján közöljük. 12. Uo. 13* 195