Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ILLYÉS BÁLINT—SZŐTS RUDOLF Bél Mátyás : A kunok és a jászok avagy filiszteusok kerületei

minden hívének, kik jelen iratot olvasni fogják, üdvöt az üdvösség szerzőjében! Mindenkinek, mind a ma élőknek, mind pedig utódainknak tudomására kívánjuk hozni, hogy amikor a tisztelendő Fülöp atya, Isten kegyelméből fermói püspök, az apostoli Szék követe, egyenesen hozzánk és országunkba ugyanazon Szent Szék mint Krisztus helytartója által kiküldetett, az ő üdvös tanácsa és szent útmutatása segítségével névszerint Alpra és Uzuz kun urak, valamint a többi kun urak és általában minden kun nemes és az egész közönség elhatározta, hogy elhagyva a bálványimádást és a pogányok valamennyi vallási szokását, és azokat a továbbiakban is abbahagyva, a katolikus avagy igaz hit egységébe térnek, és mindannyian, bármely korúak és neműek, (akik még nincsenek megkeresztelve) a szent keresztség szentségét felveszik, és megtartják valamennyi egyházi szentséget és minden mást, amit tanít, tart és hirdet a szent és sérthetetlen római Egyház. És mivel a hit tett nélkül (amint írva van) halottnak tekinthető, azért, hogy a jelen hit, felvétele után, náluk kezdetét vehesse, és bennük meggyökeresedjék, mivel a követ úr őket erre kötelezi, elhatároztuk, hogy először is ugyene kunoknak a hét nemzetségéből

40 a hét kezes időnként őrizetben tartassék, és hogy a kun urakat és nemeseket, valamint az országunkban levő egész kun nemzetséget — az országunkban tartott ünnepélyes és nyilvános gyűlés és az ország nagyjaival és nemeseivel történt gondos mérlegelés után — az alábbi módon és helyeken letelepítjük: tudniillik mostantól fogva le fognak telepedni, és el fogják hagyni sátraikat meg nemezházaikat, és keresztény szokás szerint falvakban fognak lakni és tartózkodni állandó jellegű épületekben és földhöz rögzített házakban, azonban szakálluk lenyírása, hajuk megrövidítése és öltözködésük megváltoztatása nélkül, amikre akaratuk ellenére a fent említett tisztelendő atya, a követ úr a vonakodókat kényszeríteni akarja, de amit atyai kegyességének jóságával a mi alázatos kérésünkre elenged, de a keresztények egyéb szokásaihoz azonban alkalmazkodni fognak, és országunkban és földjeinken minden féktelenkedéstől, cselvetéstől, valamint keresztények meggyilkolásától és azok vérének ontásától teljesen tartózkodni fognak, és ezentúl sohasem fogják tenni, sem szolgáiknak vagy alattvalóiknak ilyent tenni nem engednek. És hogy az említetteket megtartsák, 40. Nemcsak a 13—14. sz.-i magyar oklevelek emlékeznek meg az oklevelünkben emlegetett hét kun nemzet ségről (de septem generationibus . . . Comanorum), hanem az arab források meg az orosz évkönyvek is. A ezékelyek nemzetségi beoeztásához hasonlóan a kun nemzetségek is nemekre, ágakra oszlottak már 1279-ben, de nem ismerjük sem számukat, sem nevüket. Az akkori viszonyok, a megelőző háborúskodások miatt arra kell gondolnunk, hogy a hazánkba menekülő kunok csak töredékét képviselték az eredeti, dél-oroszországi kun törzsszövetségnek. (GYÖRFFY Gy.: im. pp. 248—250.) A magyarországi hét kun nemzetség élén egy törzsfő állt, bár kifelé ketten képviselték a kunokat. Az első 1279-es okmányban Uzuz és Tolón, a másodikban Alpra és Uzuz. Hornyik fordításában Alpár és Uzuz van, Gyárfás Istvánnál pedig ez utóbbi Uzak néven szerepel. A nemzetség élén a nemzetségfő — kun nyelven bej vagy bij —, a magyar források szerint dominus vagy comes állt. Már István ifjabb király fölvette 1260-ban a kunok ura (dominus Cumanoram) címet.