Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Bács-Kiskun megye cigányságának történetéhez (Az 1768-as cigányösszeírás népességstatisztikai-demográfiai adatai)

A 429 cigány nő 28 különféle keresztnevet viselt, így 1—1 név éppúgy 15—15 alkalommal fordul elő, mint a férfiaknál. Tehát a női keresztnevek is túl voltak terhelve. Sajnos ezeket a XVI—XVIII. századi magyar női nevekkel igen kevéssé tudjuk összehasonlítani, mert a történeti személynévkutatás e területet erősen elhanyagolta, s legfeljebb töredékes adatokat szolgáltatott. Ezek szerint a magyar nőknél is kedvelt név volt az Erzsébet, a Katalin, a Mária, az Anna és az Éva.

22 A cigány nőknél a 12 legkedveltebb nevet viselte a népesség több mint 9/10 része, 91,6%-a. A legnépszerűbb női név, az Anna nem vetekedett a János gyakoriságával, mivel a nőknek ,,csak" 14,8 %-a viselte, s a Katalin is elmaradt a Mihály százalékos számaránya mögött, viszont az Ilona gyakorisága megegyezett a szintén harmadik helyen álló Istvánéval. A negyedik helyen álló Judit lényegesen népszerűbb volt, mint a férfiaknál a Ferenc. Az Anna, a Katalin, az Ilona és a Judit rendkívüli népszerűségnek örvendett; e négy nevet viselte a nőknek csaknem a fele, 49,8%-a! A többi keresztnév közül a magyar nőknél kevésbé fordul elő a Rozália, a Sára és a Borbála, mely tehát inkább a cigány nők névdivatjára volt jellemző. A férfi és női keresztneveket áttekintve megállapíthatjuk, hogy valamenynyi a magyarok által használtak közül került ki, s gyakoriságuk is sok esetben megegyezett a magyarságéval. A jegyzékbe vett cigányság asszimilációjának bizonyos fokára a vezeték- és keresztnevek rendszeréből is következtetni lehet. Ezek az adatok is arra mutatnak, hogy többnyire csak a magyar-cigányok összeírására került sor. ÖSSZEGEZÉS Az 1768-as cigány összeírás idején a Duna—Tisza köze déli részének 33 lakóhelyén (7 mezővárosában, 24 falujában és 2 pusztáján) összesen 922 cigányt regisztráltak. A kimaradt területeket is figyelembe véve megállapítható, hogy mintegy 1700—1800 cigány élhetett 1768-ban a Duna—Tisza köze déli részén, mely ma már Bács-Kiskun megyéhez tartozik. A cigányság arányszáma nem jelentős, a megye össznépességének csupán 1,2 %-át tette ki. A cigánynépesség 52,4 %-át férfiak, 47,6 %-át nők alkották, vagyis 1000 fércsak 908 nő jutott; jelentős volt a nőhiány (negatív maszkulinitási arány). Kedvezőtlen volt a korösszetétel is; a cigányságnak 48,8%-a tartozott a 22. KARÁCSONY S. Zs., 1901. 68—75.