Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ILLYÉS BÁLINT—SZŐTS RUDOLF Bél Mátyás : A kunok és a jászok avagy filiszteusok kerületei

a kunok birtokolnak, sík mező, semmiféle vagy csak egész kevés erdő árnyékolja, és ahol csupasz és nyílt térség van, ott sem folyik át rajta egyetlen folyó sem, amely friss vízzel szolgálna. Ámbár a Berettyó egy kissé megközelíti Túrkeve falut, de csak kis részen, és ha egy kicsit szomszédos is vele, éppen csak megnyalintja azt, és ismét a megye irányába indul. így azután, ha meg nem öntözné a Tisza egyik ága, a Kakát,

13 nem volna folyóvize, de ez, mihelyt Kunhegyeshez ér, görbe kanyarulatával befurakodik az egész területbe, és megöntözi Kolbászt és a vele szomszédos más pusztákat Karcag és Kisújszállás alatt; majd innen egyenesen keletnek fordulva a Berettyóba ömlik. Árterében lustán gördül tova, s mindkét partján sok nádat terem, amely nem kis hasznára van a fában szűkölködő vidéknek. Természetesen a barmoknak hasonlóképpen jót tesz vizeivel, különben felhevülnének. Ugyanennek vizével pótolják az emberek is a vízhiányt. Mégis gyakran kiszárad nyári szárazság idején, ha ugyan meg nem marad a Tisza időnkénti áradása következtében. így aztán a Tisza változása szerint hol elfogy, hol bőven árad, majd ki is önt. Ámbár ez akadályozza a közlekedést, mégis kedvez a növényzetnek, és öntözi a földeket : így ugyanis a megöntözött talajon annál jobban megerősödnek a vetemények. A föld különben kövér, feketés, ha megtelítődik nedvességgel, megterem mindenféle magot, noha trágyázás nélkül pusztán csak szántással forgatják meg; a szőlőt is megtűri, melynek gyümölcse halványvörös és kellemes, de nem tárolható.

14 Nem marad el állattartásban sem, sőt ökrök, lovak, disznók és juhok igen kiváló ivadékait neveli. Szarvasok, Őzek már nincsenek, de kedvező a nyulaknak meg a mezei és vízi madarak végnélküli csapatainak, különösen a Kakát ág víz alatt álló posványai és nádas mocsarai környékén. A Nagykunságban a töméntelen szúnyogon kívül megfigyeltünk egy rovarfajt vagy darázsféleséget, amely oly ártalmas, hogy láthatóan még igásállatokat is le tud teríteni. Ezért miközben a visszaúton Orczy

13 jászkun kapitánnyal Külső-Szolnok vármegyében tartózkodtunk Kenderes és Kisújszállás táján, szükséges volt, hogy az odahívott helybeli parasztok fuvaroslovaiknak szénát gyújtva tüstént füstöt csináljanak. Ez azután elűzte azokat az ártalmas rovarokat. 13. A Tisza egyik ága volt a Kakát, melyet azonban nem tüntet föl a mai térkép, mivel lecsapollak a Sárrétet. A nagykunok 1397-ben vették meg az elnéptelenedett Kakát (a mai Kunhegyes) birtokát. (GYÖRFFY, György: A kunok feudalizálódása, Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században, Bpest 1953. p. 271.A Sárrét vidékének rövid, hangulatos rajzát 1. GYÖRFFY István: Nagykunsági krónika, Bpest 1941. pp.28—54. 14. A szövegből hiányzik a non a sect perenni szavak közül. Mivel a sed ellentétre utal, és máshol is mindenütt nem tárolhatónak minősíti a jászkunsági borokat, csakis másolási hibáról lehet sző. 15. Orczy Istvánt — III. György fiát — III. Károly 1719-ben nevezte ki jászkun kapitánynak. 1730-ban bárói rangra emelték.