Zsidi Vilmos: A Budapesti Közgazdaságtudományi Kar dékáni hivatalának iratai 1920-1948. Mutató - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 10. (Budapest, 2005)
Bevezetés
A karok iratkezelése 1920-1934 és 1934-1948 A kari Dékáni hivatal iratanyaga, ha nem is hiánytalanul, de lényegében épségben maradt ránk. A levéltári rendezés során kitűnt, hogy kezdettől mintaszerűen pontos, korszerű iratkezelést alkalmaztak: tétel, alapszám, iktatószám rendszerrel, és az irattárba eleinte az ábécé nagy betűivel majd a római számmal ellátott tételek sorrendjében, azon belül az alapszámok növekvő rendjében helyezték el az aktákat. Alapszámnak az adott ügyben keletkező legelső irat iktatószámál tekintették, vagyis a későbbi iratokat vissza, az elsőhöz csatolták. Az irattári rend utólag is könnyen helyreállítható volt, pótolhatatlan kár viszont, hogy a korabeli irattári segédletek, legalábbis eddig nem kerültek elő. Minden bizonnyal a Budapesti Tudományegyetem iratkezelésének rendszere és gyakorlata szolgáltatta a mintát a kari iratkezelés kialakításához. Az iktatást 1930-ig naptári évek szerint végezték, 1930/31- ben áttértek a tanévek szerinti iratnyilvántartásra, de 1943. január 1-jétől mégis visszatértek a korábbi rendszerhez. A személyi vonatkozású aktákat, a magántanárok, a rendes és a rendkívüli tanárok ügyeit külön kezelték, s e sorozatot 1934 után is folytatták egészen 1948-ig. Az 1920-as első munkaköri leírás a dékáni hivatal előadóinak munkakörét hat csoportba osztotta (Vö. 11., 12. sz. dokumentum, 65. és 69.p.), az elintézett ügyekről pedig „munkakönyv'’ vezetésére kötelezte az előadókat. A Kar működésének első évtizedében már annyi iratári anyag gyűlt össze, hogy 1931 májusában Zsigmondy József irodafőtiszt azok selejtezését, illetve a maradandó értékű iratok rendezését kezdeményezte. Mégpedig arra a miniszteri rendeletre hivatkozva, amely a hivatalos iratok 10 évenkénti selejtezését írta elő. A körültekintő eljárásmódra jellemző, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem rektori hivatalából is információkat kértek az iratselejtezés menetével kapcsoltban. A munkát 1933 júliusában és augusztusában végezte el Zsigmondy, amelynek során az 1920-1924 között keletkezett hallgatói tanulmányi és vizsgakérvényeket, valamint a kari tanácsi, a kari bizottsági és az egyéb meghívókat selejtezte, továbbá a kar oktatóinak és dolgozóinak személyi ügyeire vonatkozó 1920-1933 közötti iratokat rendezte. A munkát dr. Petrányi Lászlónak a gazdasági hivatal vezetőjének felügyelete alail végezte, 300 pengő díjazásért. A selejtezett iratokat a szabályoknak megfelelően értékesítették, az érte kapott pénz a kari pénztárba folyt be. A Keleti Kereskedelmi Akadémia iratait is a karon őrizték, annak 1920-ban történt beolvadása óta. Még ezt megelőzően a tanácsköztársaság idején nyoma veszett a hallgatói törzslapok egy részének. A történtekről 1928-ban már másodszor vettek fel jegyzőkönyvet, Kunos Ignác igazgató beszámolója alapján. A kari iratkezelés magas színvonalának bizonyítéka, hogy a Kolozsváron 1940-ben másodikként létesített Közgazdaságtudományi Karon a budapesti fakultás iratkezelését tekintették mintának. Ezért 1942-ben a kolozsvári egyetemről 1 hétre Budapestre küldték dr. Nagy Ernő egyetemi segedtogdmazót a fővárosi közgazdaságtudományi kar „adminisztrációjának tanulmányozására”. A kötet szerkezetéről és használatáról Az. összeállítás 1. és 2. részében külön közöljük a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kir dékáni hivatala, valamint a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar dékáni hivatala iratainak darabszintű jegyzékét ábécé rendben, azon belül pedig időrendben. Fontosnak tartottuk, hogy a jegyzékben világosan szétválasztható lejyen a két korszak forrásanyaga. Az ügyiratok eredeti címét nem minden esetben tartottuk meg, inkább a rövidebb, könnyen áttekinthető címadásra törekedtünk. A listában közölt jelzet a fond és állag, valamint a raktári egység (doboz) számát, valamint az iktatószámot tartalmazza. Az iratanyag használatát nemcsak az intézmények szerinti szétválasztás, hanem a tematikus vagy a név szerinti csoportosítás is segítheti. Erre szolgál a 3. részben közölt név- és tárgymutató, amely a kötet oldalszámára utal. Az oktatókkal és más munkatársakkal kapcsolatos kutatásokhoz nyújt segítséget a kötet 4. részében azoknak a személyeknek a betűrendes felsorolása, akiknek eredetileg is külön palliumot nyitottak. A kötet végén kapott helyet az iratok fizikai elhelyezését tükröző raktári jegyzék. ZsV 8
