Szögi László - Zsidi Vilmos: Budapesti Corvinus Egyetem Levéltára 1891-2004. Repertórium - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 9. (Budapest, 2004)
Mihalik I.–Szögi L.–Zsidi V.: A Collegium Oeconomicumtól a Budapesti Corvinus Egyetemig
Érdekes a 201. fond anyaga. Az 1940 - 1944 között Kolozsváron működött egykori Ferenc József Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának iratai a háború végén, ha nem is hiánytalanul, de meglehetős épségben Budapestre kerültek, s ma Levéltárunkban kutathatók. Összességében megállapítható, hogy a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Levéltára jelentős mennyiségű, főként a két világháború közötti, illetve a II. világháború utáni magyar felsőoktatásra nézve igen értékes és eddig lényegében ismeretlen forrásokat őriz. Az irattári segédkönyvek elvesztését kivéve számottevő pusztulás sem érte az anyagot, ezért értéke még jelentősebb. Fejlődés az Egyetemi Levéltár megnyitása óta (1988-2004) Az Egyetemi Levéltár első 1989-től főállásban alkalmazott levéltáros végzettségű munkatársa Zsidi Vilmos, aki 1993-ban vette át az archívum vezetését Dr. Szögi Lászlótól. A levéltári dolgozók létszáma a kezdetektől 2- 3 fő körül mozgott, ma 2 teljes állás tartozik a gyűjteményhez. A másfél évtizede megkezdett rendszeres és folyamatos levéltári munka eredményeként jelentősen megnőtt a begyűjtött anyag mennyisége. Központi Irattár híján több esetben kénytelenek voltunk a levéltárba adás határideje előtt is átvenni iratokat. Sőt múzeumi gyűjtemény hiányában esetenként kisebb mennyiségben tárgyi emléket, fényképeket kellett elhelyeznünk a levéltárban. A rendezés során alapvetően és lehetőség szerint a meglévő fondstruktúrát folytattuk. A központi hivatalok (rektori, rektorhelyettesi, dékáni hivatalok, gazdasági igazgatóság, személyzeti osztály) iratai mellett több tanszéki, illetve személyi anyag is levéltárba került. Az eredeti elképzeléstől eltérően azonban a tanszékeket - nem a karok alá rendelten, hanem - külön számkontingensben helyeztük el. Erre azért volt szükség, mert a kari változásokat és az azokon belüli tanszéki mobilitást szinte lehetetlen követni 3-5 éves begyűjtési határidő esetén. Továbbá helyesebb, ha tanszékek, intézetek, kutatóhelyek iratai egy fondon belül kerülnek elhelyezésre, a kari struktúrában történő széttöredezettség helyett. Az említett anyagokkal a levéltár kb. 200 ifm-rel gyarapodott. Jelentős növekedés (kb. 300 ifm) adódott még a hallgatói személyi iratgyűjtők állományba vételével. Ennek az anyagnak nagyjából a kétharmad része már 1988-ban megvolt, azonban forrásértékét még nem sikerült tisztázni. Azóta a levéltári szakfelügyelővel és a vezető szakfelügyelővel történt konzultációk során nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen nagy mennyiségben épségben maradt anyag, amely a hallgatók szociális összetételére, származására vonatkozik, sehol máshol nem maradt 35
