Szögi László - Zsidi Vilmos: Budapesti Corvinus Egyetem Levéltára 1891-2004. Repertórium - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 9. (Budapest, 2004)
Mihalik I.–Szögi L.–Zsidi V.: A Collegium Oeconomicumtól a Budapesti Corvinus Egyetemig
Az értékeléskor kétségtelenül pozitív fejleményként kell értékelnünk a felsőoktatási intézmények szélesebb tömegek előtti megnyitását, korabeli kifejezéssel demokratizálását, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ezzel járó átmeneti színvonalcsökkenést sem. A közgazdasági egyetemen a szemináriumok, gyakorlatok jelentős részét felsőbb évfolyamos demonstrátorok és óraadók vezették. Közülük kerültek ki nagy számban - későbbi főállású tanárok. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy az előadásokat tartó tanárok egy része (Rudas László, Béréi Andor stb.) fontos párttisztséget töltött be, így az oktatásra, de még inkább kutatásra igen kevés energiát tudtak fordítani. Az alapítás utáni években megkezdődött az új oktatási rendszer kidolgozása, új tananyagok, tankönyvek, jegyzetek készítése. Mintát ezen a területen is a szovjet gyakorlat szolgáltatott. 1953/54-től három professzor érkezett a Szovjetunióból: L. I. Fominyih az Ipargazdaságtan, N. F. Horosajlov a Marxizmus-leninizmus, G. M. Gurov a Statisztika Tanszékre. Az oktatói munkát, az új intézmény mindennapi életét különösebb politikai viharok nem zavarták. A korszakban „szokásos” fegyelmi ügyek persze a közgazdasági egyetemet sem kerülték el. Ezek közül kiemelkedik Theisz Ede statisztika professzor egyértelműen politikai okok miatt történt eltávolítása. Kisebb megrázkódtatást jelentett 1952-ben a kötelező „cionizmus elleni harc”, majd 1954-ben a „racionalizálási program”, amely mintegy 20 oktatót érintett. A karok életére szűk befolyást gyakorolt az ideológia és azt képviselő párt. Az MDP egyetemi pártszervezete már 1948 őszén megalakult 300 nyilvántartott taggal. Az egyetem közvetlen pártirányítása és pártellenőrzése az 1960-as évek végéig volt jellemző. A Magyar Közgazdasági Egyetem felállításakor a tartalmi-ideológiai szempontokat részesítették előnyben, a szervezeti kérdések háttérbe szorultak. Az önálló egyetem kari struktúra nélkül jött létre. 1950-ig az I. és II. évfolyamon egységes képzés folyt, a III-IV. évfolyamon általános politikai gazdaságtan, ipar és kereskedelem szakos képzés volt. Azok a hallgatók akik a Gazdasági Szaktanárképző Intézetben kezdték tanulmányaikat „C” szakos (kereskedelmi számtan, kémia, áruismeret) tanári diplomát kaptak. 1950-ben új szakosítási rendszer lépett életbe az említett három szak mellé megszervezték az agrár szakot a tanárképző pedig „A” (politikai gazdaságtan, jog) és „B” (könyvvitel és statisztika) szakra tagolódott. A továbblépés útját jelentette 1952-ben a tagozatok megszervezése külön-külön tagozatot szerveztek az esti-levelező oktatás, az első évfolyam, valamint egyes képzési irányok (politikai gazdaságtanpénzügy, ipar, kereskedelem) számára. A tagozatok élén tagozatvezetők álltak, akik alapvetően a hallgatók tanulmányi ügyeinek szervezésével 27
