Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)
Dokumentumok (Forrásközlés)
Karunk hatéves tapasztalatai teljes mértékben igazolták azoknak az álláspontját, akik az önálló közgazdasági egyetem létesítésében látták a vállalkozók és a közgazdasági életet irányító tisztviselők legfelsőbb kiképzésének egyetlen helyes megoldását. A lefolyt 6 esztendő folyamán megvalósított újítások és különösen a Nagyméltóságodhoz jóváhagyás végett felterjesztett új tanrend és vizsgarend u. i. az egyes szakokat annyira specializálják, hogy azoknak egy karba összeszorítása és ily módon a tudományegyetemhez csatolása feltétlenül az oktatás nagy kárára vezetne. Mert amíg az eredeti szabályzat az oktatás egységére helyezte a súlyt, addig az új tanrend és vizsgarend vezető szempontja a minél tökéletesebb szakképzés megvalósítása mind a közigazgatási, mind a mezőgazdasági, mind pedig a kereskedelmi szakon. Ennek a specializálódásnak gyakorlati eredményeként jelentkeztek a Kar állandó bizottságai, amelyek az egyes szakosztályokat érdeklő és érintő kérdéseket külön tárgyalják le és készítik elő döntés végett a kari ülésre. így a szükségszerűség és a gyakorlat már do facto megvalósította karunkon azokat a szakosztályokat, amelyekre a közgazdasági egyetem tagozódni fog. Ezek a szakosztályok azonban nem disjecta-membra-ként működnek egymás mellett; mert a közgazdasági gondolkodás egysége mind a három szakosztályban kialakult annak folytán, hogy valamennyi szakosztályon közös stúdiumokként szerepelnek az általános műveltséget és a közgazdasági, jogi és magángazdasági ismereteket megalapozó előadások. A szakképzettség érdekében kialakult differenciálódás tehát az egységes közgazdasági gondolkodás révén integrálódik. Ez az a természetes és az ország érdekében is kívánatos összekötő kapocs, amely a mezőgazdasági, kereskedelmi és gazdasági közigazgatás legfelsőbb oktatásának egyetemmé összefoglalását indokolja. De van egy másik belső indoka is annak, hogy a közgazdasági egyetem a gazdasági közigazgatási, mezőgazdasági és kereskedelmi szakosztályok foglalatjaként alkottassák meg. A jelenlegi jogi oktatás egyoldalúsága és az élettől távolállása mellett igazán felesleges volna bővebben ecsetelni azt az előnyt, amit az ország közgazdasági életének irányítása tekintetében az jelent, ha a gazdasági közigazgatás tisztviselői között szakemberek is működnek. A mérnökök, okleveles gazdák és kereskedelmi végzettségű egyének évtizedek óta panaszkodnak amiatt, hogy az ő szakismereteik körébe tartozó kérdésekben is a ,jogászok” döntenek. Ennek a panasznak azonban addig nem lehet létjogosultsága, amíg a mérnökök stb. el nem sajátítják azokat a közgazdasági és jogi ismereteket, amelyek nélkül közigazgatni nem lehet. A közgazdasági egyetem gazdasági igazgatási szakosztálya ezt az állandóan felszínen mozgó problémát is igen egyszerűen megoldja. Az a mezőgazda vagy kereskedelmi szakos hallgató, aki a gazdasági közigazgatás terén is akar érvényesülni, egyetemi tanulmányai alatt elvégezheti a közigazgatási stúdiumok legnagyobb részét, tekintettel arra, hogy csupán közös stúdiumokat kell kiegészíteni a speciális közigazgatási tantárgyakkal. És így 106
