Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1934-1948 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 7. (Budapest, 2001)
Dokumentumok (Forrásközlés)
1104/1937-38. d. sz. A műegyetemi gazdasági bizottság tárgyalása során az a nézet alakult ki, hogy a közgazdaságtudományi kar egyes tanszékeinek a műegyetem központi telepéhez tartozó épületekben való elhelyezése nem lehetséges, de nem is lenne célravezető. A gazdasági bizottság ennek folytán azt javasolta, hogy a közgazdaságtudományi kar eredeti terve valósíttassék meg, vagyis a kar Szerb-utcai épülete mellett, valamelyik erre alkalmas bérházban tanszéki célokra megfelelő helyiségek béreltessenek. Egyetemünk rektora a kérdésnek ilyen megoldása iránt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez előterjesztést tett.[ _] 1 7/. Vonház István dr. ny. r. tanár a kari harmadik /rendes/ ülésen nyert megbízás alapján jelenti, hogy a nyelvek előadóival ismételten érintkezésbe lépett és velük részletes megbeszéléseket folytatott. Részletesen ismerteti a nyelvtanítás terén tapasztaltakat. Összefoglalásul megállapítja a következőket: a/ A hallgatók fele, sokszor háromnegyed része egyáltalában el sem jár a nyelvi előadásokra. Azok, akik eljárnak, azok sem állandó látogatók, hullámzik és változik a hallgatók száma és személye. A tanárnak nincs más szankció a kezében, mint a távoli, néha félévek múlva esedékes kollokvium és szigorlat, de csakis a kötelezőleg választott nyelveknél. A nem kötelező keleti és egzotikus nyelveknél ez a szankció is elesik. Az előadó teljesen ki van szolgáltatva a hallgatók tetszésének. Ha nem írja alá a félév végén a hallgatók indexét, ennek híre teljed és a hallgatók száma nullára csökken, b/. Az eredmény silányságának másik oka az, hogy az órán jelen lévő és általában szorgalmasan eljáró hallgatók nagyrésze csak fizikailag van jelen, de nem figyel. c/. A hallgatók másik része csak annyit foglalkozik a nyelvvel, amennyit óra alatt hall és magáévá tesz. Otthon már nem tanul. d/. Csak nagyon kis töredéke a hallgatónak foglalkozik az előadott anyaggal otthon és rendszeresen napról-napra, pedig a nyelvtudás csak éveken át tartó fáradságos, türelmes és szorgalmas munkával sajátítható el. A nyelvoktatás egész sikere attól függ, hogy képesek leszünk-e ebbe az utolsó kategóriába tartozó hallgatók számát megfelelően növelni. Az ebben az egy félévben szerzett tapasztalatok még nem alkalmasak arra, hogy végleges javaslatot tegyen, egyelőre azonban már most a következőket indítványozza: 1/. A kar kérje fel a nyelvi előadókat, hogy a hallgatók leckelátogatását a legszigorúbban ellenőrizzék, a félév végén pedig tagadják meg az el nem járó hanyag hallgatók leckekönyvének aláírását. A kollokviumokon és a vizsgálatokon alkalmazzák a legszigorúbb mértéket. 2/. Amint a kar nyelvkészségi sikeres vizsgálat letételéhez kötötte az ösztöndíjak odaítélését, olyképpen részesítse előnyben a tandíjmentesség, a segélyek és mindennemű kedvezmények elbírálásánál azokat a hallgatókat, 65
