Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Dokumentumok (Forrásközlés)
fejlődését. Általában két módszer alakult ki. Az egyik szerint minden hallgató önállóan dolgoz ki egy témát, a másik szerint egy-egy téma kidolgozására csoportok alakulnak s ezek közösen végzik el feladatukat. A harmadik módszernek tekinthető a polgazd. tanszék úgynevezett előkészítő TDK-ja, amely az első éveseket az önálló kutatás módszereibe vezeti be anélkül, hogy tőlük dolgozatot kívánna. Úgy vélem, hogy a mi különleges körülményeink között ezt a módszert nem szabad figyelmen kívül hagyni. A helyzet ugyanis az, hogy a szaktanszékek a TDK-t a harmadévesek számára szervezik, miután szaktárgyukat a harmadik évben kezdik tanulni. Ebből következik, hogy az első félévben még nem foghat hozzá a diák a dolgozatához, mert akkor kezdi a szaktárgyat elsajátítani, a negyedik év második félévében pedig a diplomára készül s általában nem vállalkozik tudományos munkára. Ilyen módon a TDK-ban való tevékeny részvétel mindenki számára valójában csak egy év. Ezt a körülményt tehát feltétlenül figyelembe kell vennünk, ha a TDK munkán javítani akarunk. Ez teszi ugyanis szükségessé azt, hogy lehetővé tegyük valamilyen módon az üzemi gyakorlatok alapján készített dolgozatoknak, tudományos pályamunkáknak TDK dolgozattá való fejlesztését vagy TDK-beli elkészítését. Egyes tanszékek /ipar/ erre a módszerre e nélkül is rátértek, sőt a földrajz-tanszék dolgozatai is innen erednek. Úgy véljük, ezt a lehetőséget hivatalosan is meg kellene teremtenünk. A számbeli kibővítés alatt a meglévő TDK létszámának emelésén kívül egyes újabb tanszékek melletti TDK szervezésre is gondolunk. Úgy véljük, hogy azok a tanszékeink, amely különleges adottságaik miatt nem tudnak önálló TDK-t szervezni, más tanszékek segitségével vagy más tanszékeket segítve, el tudnák végezni ezt a munkát. így pl. a nemzetközi gazdasági és politikai ismeretek tanszéke a külkereskedelmi tanszékkel együtt eredményesen tudna egy TDK-t szervezni. Egyik tanszék szempontjából sem volna eredménytelen pl. egy-egy külföldi állam gazdasági adatainak a tanulmányozása utján kisebb dolgozatban egy országról összefoglaló gazdasági és politikai képet kidolgoztatni. Az ilyen munka közgazdász számára rendkívül hasznos. Azt hisszük, hogy ilyen közös TDK-k több irányban volnának szervezhetők. Azok a tanszékek, amelyek csak a harmadik évfolyamosok számára kezdik a diákkör megszervezését, megkísérelhetik már a másodévesek bevonását a TDK munkájába. Ezek az első évben nem végeznének önálló munkát, hanem résztvennének a magasabb évfolyamosok munkájában, megismernék a módszereket, megtanulnák forgatni az irodalmat. A szervezeti megerősítés kérdése a tudományos diákegyesület megalakításának a kérdését veti fel. Ha csak a tudományos diákkör iránti érdeklődést és az egyetemi hallgatók aktivitását vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, 166