Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: A Duna szabályozása és a Wien folyó beboltozása

13. kép. A duzzasztógátNussdorfnál, 1899 Kortz 325. nálisan éppúgy, mint országos szinten egyre inkább vesztettek jelentőségükből a modern közlekedési eszközökkel szemben. Amikor aztán 1857-ben a császár elrendelte a bástyák lerombolását és megkezdődött a Ringstraßcövezet tervezése, sokan foglalkoztak a Duna-csatorna helyzetével is. Az ötletek nagyon eltérőek voltak, egyesek még a beboltozását is felvetették. A Duna-szabályozási Bizottság alig foglalkozott a csatorna problémájával, ennélfogva, néhány városi tanácsos fáradozásai ellenére, 1892-ig tartott, amíg egy megfelelő törvényt elfogadtak. A megoldást sürgette a Stadtbahn tervezése is, aminek részeként egy Duna-csatorna vonal, létrehozását tervezték, valamint a gyűjtőcsatornák elhelyezése. Ezt követően ismételten kikotorták a medret, rakpartot és támfalakat emeltek. Az építés vezetése Sigmund Taussig mérnök kezében volt, aki már a Duna szabályozásánál is közreműködött. Nussdorfnál a jeles vasútépítési és gépipari mérnök, Wilhelm von Engerth tervei alapján, gáttal és zsilippel biztosítottak kijáratot a Duna-csatornához. (Engerth már 1872-ben létesített itt egy úszógátat, elzáró berendezés gyanánt) Folyami vízlépcsőt is építettek. A Duna-csatorna építészeti kialakítását Otto Wagner vette kezébe, aki ekkoriban Bécs vezető építésze volt. A rakpartlétesítmények utcaszintje a nulla vízszín felett három és hat méter között van, a rakpart falai közötti szélesség 50 m. Lépcsőlejárók és kocsilehajtók tették lehetővé a le-