Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Duna-szabályozás és rakpartépítés Budapesten

két part ténylegesen „egymásra nézzen", hogy a szemben fekvő épületek, épületcsoportok együttesen érvényesüljenek. A testvérvárosok építészetileg szomszédvárosok maradtak az első állandó híd megépülte után is, mindaddig, amíg a 19. század második felében meg nem épültek azok a nagy középületek és lakóházak, amelyek immár egyazon - vízi - útvonal térfalaiként jelennek meg, s legszebb nézőpontjuk mindig a túlparton található: Pesten az Alsó-, majd a Felső-Dunasor bérpalotái és szállodái (több építésztől, az 1870 körüli években), a Fővámház (Ybl Miklós, 1871-1874) és a Parlament (Steindl Imre 1884-1902); Budán a Várkert-bazár (Ybl Miklós, 1875-1881), a református templom (Peez Samu, 1893-1896) és a műegyetem együttese (főépület: Flauszmann Alajos, 1905-1910). Vegyük hozzá ehhez azokat a folyóhoz közeli épületeket, amelyek valamivel hátrább állnak, de a túlsó partról ugyancsak markánsan érvényesülnek, mint például a Vigadó (Feszi Frigyes, 1860-1865), a Gresham-palota (Quittneriroda, 1904-1907) vagy a Gellért-fürdő és -szálló (Sebestyén Artúr, Flegedűs Ármin, Sterk Izidor, 1912-1918). A dunai panoráma részei olyan, részben vagy egészen korábban épült műemlékek is, mint a barokk Pest-belvárosi templom vagy a törökkori részleteket is őrző Rudas-fürdő, továbbá a budai várhegy a királyi palotával, a Halászbástyával és sok más épületével együtt. Egy találó megállapítás szerint Budapest városépítészeti főútvonala nem a Nagykörút, még csak nem is a sugárutak egyike, hanem a Duna.