Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: Város és technika. A tudomány eredményei és a városfejlődés

tek jelentősen megváltoztatták, illetve formálták ezekben az évtizedekben, hatásuk mindamellett a Linienwall-on kívül is megmutatkozott. A historizmus formaelemeit a kései Gründerzeit idején külső kerületekben folyó tömeges lakásépítésnél is alkalmazták, majd a szecesszió motívumai is megjelentek ebben a környezetben. Bécs számára az 1890. évi városbővítés tetemes költségeket jelentett a csatornázás, utca- és hídépítés területén. E téren bámulatos teljesítményt vitt véghez a liberális városi tanács, amelyben komoly szerepet játszottak a - jelentőségük zenitjén ekkorra már túljutott -tradicionális polgári elemek. A Ringstraße a historizmus Gesamtkunstwerk-jét jelentette, a reprezentáció és a „szépítés" késői 19. századi gondolatkörének jegyében. A vele való kritikai szembenézés vezetett, amint azt Carl Schorske kiélezett formában megfogalmazta, a városfejlesztés koncepcionális megújításához. Camillo Sitte a maga bírálatának előterébe azt állította, hogy itt a terek helyett az út uralkodik, holott az előbbiek jelentik az eredeti városi élet-teret. Otto Wagnert ezzel szemben a nécessitas, a szükségszerűség gondolata irányította, amikor kidolgozta elgondolását egy általános szabályozási tervre. Elméleti munkásságában hangsúlyozta, hogy az építészetnek, az építésznek és várostervezőnek mindenekelőtt a technika és a természettudományok hatalmas előmenetelét kell figyelembe vennie. Erre építve kereste maga is az új formákat: amely formának a célhoz kell igazodnia. Hasonló szemlélet a haszonépítményeknél már a 18. század vége óta érvényesült a gyakorlatban, a közvélemény azonban a maga jelentőségében alig vett róla tudomást. A haladás és az egyre intenzívebb urbanitás hatásai mindazonáltal a mindennapi életben is érezhetők voltak, noha a lakosság egésze nem egyenlő mértékben élvezhette ennek hasznát. A növekedés sodrában, melynek fő hordozója a magántőke volt, a kommunális politika számára a technikai és szociális infrastruktúra javítása jelentette a legnagyobb kihívást, mivel ezekben óriási deficit mutatkozott. A túlnyomóan kisipari struktúrájú bécsi gazdaság, amely a községtanácsban erőteljes képviselettel rendelkezett, nem támasztott e téren messzemenő igényeket. A környék, a növekvő agglomeráció csak fokozatosan jelentkezett a város számára is problémaként, mindenekelőtt a folyószabályozás és nem utolsó sorban a közlekedés kérdéseinek szempontjából. Azonban éppen ez utóbbi területen a város kezdetben a magánvállalkozások támogatására hagyatkozott. Ugyanez a politika érvényesült az energiaszolgáltatás esetében is. A városi életforma társadalom- és művelődéstörténeti szempontból a középkor óta olyan változásokon ment keresztül, amelyek a társadalmi topográfiában, az építészeti- és lakásstílusban, az együttélés megszervezésében, a munkalehetőségekben, a szabadidő eltöltésében egyaránt megnyilvánultak. Bécsben - Prágához hasonlóan - a városkép baroltk formát öltött. A városi környezet és a városi infrastruktúra ezzel szemben csak minimális