Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: Városfejlődés és várostervezés Bécsben a 19. században.

előírás kötötte, a gazdasági és szociális szempontok pedig nemigen játszottak szerepet. Az ilyen irányú megfontolások közül különösképpen a „Volksring", a beépített területet körülvevő 750 m széles zöldövezet eszméje emelkedett ki. Ez az elképzelés képezte a községtanács által később, 1905-ben elhatározott „Wald- und Wiesengürtel" alapját, amely a város számára máig is értékes közeli pihenőterületet biztosít. Teljes városszabályozási terv mindamellett sohasem jött létre, ehelyett szükség szerinti helyi megoldásokat dolgoztak ki. Az 1890-es évek Bécsben politikai szempontból a tömegpártok áttörését hozták. A választójog bővülése véget vetett a liberális csoportosulások uralmának a községtanácsban, és 1896-ban a kispolgári rétegekre támaszkodó keresztényszociális párt szerzett többséget. 1897-ben e párt vezére, dr. Kari Lueger lett a polgármester. Központi feladat volt a nagy városbővítés következményeinek kezelése. A negyedik választói kúria létrehozásával 1900-ban, jóllehet még csak nagyon korlátozott mértékben, a szociáldemokrácia számára is megnyílt a községpolitika terepe. A Lueger által képviselt, a közszférát megerősítő községesítési politika, melynek révén a legfontosabb energiaszolgáltató és közlekedési létesítmények a város kezébe kerültek, a város birtokában lévő területek növelésére irányuló törekvést is maga után vont, ami a várostervezés számára új feladatokat eredményezett. A várostervezők (akiknek vezető képviselői Otto Wagner és Eugen Faßbender építészek voltak) ezzel kapcsolatos megfontolásait azonban még a várható további növekedés képzete befolyásolta, ami az első világháború következményei miatt természetesen elmaradt.