Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Katalógus

előcsarnokában találkozik össze a színház valamennyi lépcsője és a nézőte­ret körülvevő nagy körfolyosó két vége. A nézőtér tölcsérszerű kiképzése ki­tűnő akusztikát biztosított. A 14 méter széles, 8 méter magas színpadnyílás által keretezett 24 méter széles, 12,5 méter mélységű színpadhoz 13,5 méter széles és 7 méter mélységű hátsó színpad csatlakozott. A lovak és kocsik színpadra telepítéséhez a hátsó színpad mögött elhelyezett dobogó szol­gált. A zsinórpadlás 20 méter magas volt, kétemeletes munkakarzattal. A közönség kényelmét 12 ruhatár szolgálta. A színház tűzbiztonsági rendsze­re a legkorszerűbb volt. A komforthoz hozzájárult az alagsorban elhelyzett fűtőberendezés és az ún. „pulzátor", amely óránként hatvanezer köbméter levegőt juttatott a nézőtérre. A Vígszínház megnyitása a honfoglalás ezer­éves évfordulóját ünneplő millenniumi év ünnepségsorozatába illeszkedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom