Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: Gázhasználat és gázellátás Bécsben

egy gázművel Gaudenzdorfban (mellesleg ettől egy saját, mintegy 4 km hosszú csővezeték vezetett a udvari operaházba (Hofoperntheater) és 1882-1884-ben létesített egy további gázművet a Wienerbergen. Az utcai világítás céljára 1850-ben a Belvárosban 564 egészéjjeli és 494 féléjjeli gázláng szolgált, a külvárosokban pedig 84 egészéjjcli és 198 féléjjeli gázláng égett. Számuk a következő évtizedekben erőteljesen növekedett: 1888-ban Bécsben (az elővárosok nélkül) naponta 11 437 közönséges láng és 309 intenzív égő szolgálta a közvilágítást. A városi épületekben a gázlángok száma ugyanebben az időben már 22 886. A következő összeállítás jól mutatja a gázfelhasználás erőteljes növekedését. Az évente szolgáltatott gázmennyiség: 1835 50 000 m3 1845 700 000 m3 1855 7 500 000 m3 1865 19 000 000 m

3 1875 45 000 000 m

3 1885 74 000 000 m

3 1895 95 000 000 m

3 1905 135 000 000 m

3 1915 209 000 000 m

3 Jelentős technikai előrelépést hozott a Carl Auer von Welsbach (1858-1929) által kifejlesztett gázizzófény (Auer-égő). Ezzel az új izzóharisnyával (Auerharisnya) csökkenteni lehetett a közönséges gázfény hátrányait, mint a magasabb oxigén-felhasználást és a szobahőmérséklet erőteljes emelkedését. Mindezek felett az új Auer-égő gázfogyasztása körülbelül 60%-kal alacsonyabb volt. Az első utcai lámpát 1893-ban szerelték fel az új gázizzófénnyel ( 1. kerületben a Herrengasse és az új városházához vezető utca). Az utcai világításban 1907-ben bevezették a függesztett Auer-lámpát, az úgynevezett invertált (fordított) lángzót. További újítást jelentett az első gyújtó- és oltóórák megjelenése, amelyek 1912-től kerültek használatba, és fokozatosan kiszorították a lámpagyújtogatókat. Ekkortájt a közvilágítás teljes állománya több mint 37 000 lámpából állt, és 679 lámpafelügyelő működött. A csővezeték hossza 1912-ben 1000 km volt, 1913-ban pedig már 1500 km. A gáznak, mint fényforrásnak időközben konkurenciája jelent meg: 1914-ben Bécsben még 45 522 gázláng, emellett azonban már 4435 villanylámpa szolgálta a közvilágítást. (Végül 1923-ban a városvezetés elhatározta, hogy az utcákon mindenütt villanyvilágítást kell bevezetni). Különös módon