Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Közélelmezés és vásárcsarnokok Budapesten

hét fiók-vásárcsarnok építéséről. Közülük az öt pesti csarnok készült el egyszerre, a Belvárossal határos mindegyik kerületben egy-egy. Magában a Belvárosban azért nem épült (habár később többször is szóba került), mert a városrész központi része szabályozás előtt állván egyelőre a pontos helyét sem lehetett meghatározni, és mert a központi vásárcsarnok amúgyis közel volt a kerület déli részéhez, a határoló Kiskörút túloldalán. A programban szereplő két budai csarnok közül az egyik a Tabánban lett volna, a Belvárossal szemben, a majd csak egy évtizeddel később megépülő Erzsébet-híd budai hídfőjében. Itt ugyancsak a szabályozás miatti bizonytalanság odázta el a kérdés megoldását. Noha az I. kerület más részei is szóba kerültek a későbbiekben (Vár, Krisztinaváros), Budának ezen a dombok által leginkább szabdalt részén végül nem épült vásárcsarnok. A II. kerületbe szánt másik budai vásárcsarnok megvalósulásáig is több mint tíz évet kellett várni. A központi vásárcsarnok tervezésére nemzetközi pályázatot írtak ki 1892-ben. Egységes főépület szerepelt a kiírásban, nem pavilonrendszer. A díjazott három pályaműből kettőnek ugyanaz a német előképe volt, a lipcsei csarnok. A harmadik pályaterv Franciaországból érkezett, Escande és Gourmez készítette. Öthajós csarnokuknak a főhajóval azonos magasságú kereszthajója is volt, a főhajó két végén egy-egy pavilonszerü tömb emelkedett, az adminisztrációnak külön épületet szántak. A legjobb magyar pályamű Peez Samu műegyetemi tanáré volt. Tervének sajátossága, hogy a mellékhajók nem párhuzamosak a főhajóval, hanem merőlegesek rá. A csarnok vasszerkezetű, miközben az adminisztratív helyiségeket tartalmazó főhomlokzati szárny középkori építészeti formát mutat. Hosszas huzavona után Peez kapta a megbízást, s az ő módosított tervei alapján épült meg a központi csarnok 1894 és 1897 között. A központi csarnok az en gros kereskedelem mellett a détail-árusításban is a legnagyobb volt. A kerületi-csarnokokat 20CM100 áruhelyesre méretezték. Nem írtak ki rájuk pályázatot, a terveket a Fővárosi Mérnöki Hivatallal kívánták elkészíttetni. A tervezés megindulása után kiderült, hogy négy vásárcsarnok egyidejű tervezését és építésvezetését a hivatal megemelt létszámmal sem képes egyedül ellátni, ezért magánépítész bevonására került sor. A Flold utcai és a Hunyadi téri csarnok tervezésével Czigler Győzőt bízták meg, aki korábban már foglalkozott a témával. A négy kerületi-csarnok építése egymással párhuzamosan zajlott 1894-1896-ban, lényegében a központival is egyidőben. Az öt épületet egyszerre nyitották meg 1897. február 15-én. Ez volt az évtized egyik legnagyobb fővárosi beruházása és építkezése.