Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: Bécs pályaudvarai

Nordbahnstraße felől volt az indulási oldal, ezt öt csarnoki vágány választotta el az indulási oldaltól, közöttük 137 méter hosszú és 32 méter széles háromhajós csarnok. Az indulási oldalon a vágányok szintjén várótermek, étterem és műhelyek voltak, az utcaszinten pedig a díszesen kialakított előcsarnok kapott helyet csiszolt mauthauseni gránitból készült oszlopokkal, salzburgi márványból készült talapzatokkal és oszlopfőkkel. A két szintet gazdagon díszített szimmetrikus kettős feljárati lépcsők kötötték össze. A pályaudvar területének jóval nagyobb részét foglalta el a teherpályaudvar. Míg az eredeti pályaudvar összterülete 2,5 hektár volt, úgy 1910-re - többszöri kibővítés után - körülbelül 79 hektárra nőtt. Ekkoriban a pályaudvar 75 km vágánnyal és 430 váltóval rendelkezett. A teherpályaudvar 21 áruszínt, árucsarnokot és fedett raktárhelyiséget foglalt magában, összesen 16 000 m2 raktárterülettel, 325 széncsúszdát, amelyek öt szénudvarra nyíltak, 16 rakodóperont és rámpát, valamint raktárhelyiségeket a tömegcikkek és szénküldemények számára. A kocsipark 143 gyors- és luxuskocsit is felölelt gyorstöltő akkumulátorokkal működő elektromos világítással. 1890-től az északi vasút saját rendező pályaudvarral rendelkezett Floridsdorfban és a fő mozdonyjavító műhelyek is itt voltak. 1944—45-ben lebombázták az 1943-tól deportálásra használt Északi Vasutat. Az épület megmaradt részeit amelyeket bizarr architektúrájuk miatt gyakran használtak filmkulisszaként, 1965-ben felrobbantották. 27. kép. A bécsi Nordbahnhof Kortz 88.