Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: Város és technika. A tudomány eredményei és a városfejlődés

Hofburgban kapott helyet az első Általános vagy Központi Ipari Termék Kiállítás, amelyen 594 kiállító vett részt. Négy évvel később, amikor a bécsi Politechnikumban, a Műszaki Egyetem elődjében megvalósult ennek következő rendezvénye, ez a szám már 732-re növekedett. Ilyen kiállítások akkoriban sok országban és nagyvárosban voltak. 1851-ben a londoni Hyde Parkban megrendezett első világkiállítás mérföldkövet jelentett, mivel a 19. században a világkiállítások a technikai fejlődés emeltyűi voltak. Ezt további hasonló rendezvények követték Londonban (1862) és Párizsban (1855, 1867), majd 1873-ban Bécsben. Ausztria ezeken a nemzetközi kiállításokon mindig képviseltette magát, 1867-ben több mint 3000 céggel, Magyarország pedig ugyanekkor önállóan lépett fel Párizsban. Most már a modernizációs folyamatok Bécsben és Ausztriában elért sikereit is indokolt volt bemutatni egy saját rendezésű nemzetközi kiállításon. Bécs városa nagy reményeket fűzött a világkiállításhoz, és jelentős befektetéseket fordított az infrastruktúrára, mindenekelőtt a forgalmi létesítményekre és a hídépítésre. A Práterben szabályozták a kiállítóterület körüli térséget is. A Rotunda képében létrejött egy reprezentatív főépület, a kiállítás szimbóluma. A magántőke befektetései az elszállásolás terén szükséges modern infrastruktúrát is megteremtették. 42 000 kiállító jelent meg 45 országból, ebből 3500 Magyarországról jött, 13 000 pedig a Monarchia Lajtán inneni részéből. A várakozások azonban nem teljesedtek be, a rendezvény hatalmas veszteséggel zárult. Bécs nem lett többé világkiállítás színhelye, de a következő években egy sor nagy iparkiállítás valósult meg. A Nemzetközi Villamossági Kiállítás és az Első Nemzetközi Gyógyszerészeti Kiállítás (1883), a Jubileumi Iparkiállítás (1888), amelyre a császár uralkodásának 40. évfordulója alkalmából került sor, a Mező- és Erdőgazdasági, Ipari és Művészeti Kiállítás (1890) vagy a Nemzetközi Kerékpár-, Autómobil- és Sportkiállítás (1897) mind alkalmat adtak arra, hogy a lakosság széles rétegeit megismertessék a technikai fejlődés vívmányaival. A fejlődés olyan mértékben kiterjedt a mindennapokra, hogy múzeumi ábrázolása is logikus lépés volt már. A kontinens első iparművészeti múzeumaként 1864-ben került sor a Császári-Királyi Osztrák Művészeti- és Iparmúzeum megalapítása, melyet egy generáció múltán követtett a Technikai Múzeum (1908). A városi életet a legkülönbözőbb folyamatok irányítják, melyek politikai változásokhoz is vezetnek. A 19. század vége felé a bécsi községtanácsban új összetétel alakult ki. A modem tömegpártok meghatározó tényezővé váltak a városban, és kiszorították a különböző liberális frakciókat. A művészek és a tudósok messzemenően visszavonultak a politika világából. A keresztényszociális párt Kari Lueger vezetése alatt, a kispolgári rétegek támogatásával, kiszorította a liberálisokat a városházáról, akik hamar politikai jelentéktelenségbe süllyedtek. A szociáldemokráciát a kuriális választójog fenntartása révén még távol tartotta a döntésektől. Az