Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: Bécs hídjai

A Duna-szabályozási Bizottság végleges döntésére 1868-ban került sor, melyet az 1868. szeptember 12-i legfelső elhatározás hagyott jóvá, és ezzel megnyílt az út a megvalósítás előtt. Azt tervezték, hogy a Dunát a Nussdorf melletti Kuchelautól Fischamendig oly módon szabályozzák, hogy a Duna-csatorna kivételével az összes mellékágat átvágással egy szabályos mederbe terelik össze, és a városhoz közelebb vezetik. A folyómeder két részből állt: az egyik a normális vízszint, a másik pedig árvizek levezetésére szolgált. A folyómeder és az ártéri terület elválasztásával alacsony vízállás esetén biztosítani kívánták a Dunának a hajózás számára szükséges mélységét, magas vízállás idején pedig a kikötést. A főmeder és a Duna-csatorna között téli kikötőt létesítettek. Az átvágásra, amellyel a Duna-ágakat a kiegyenesített új mederbe terelték, 1875. április 15-én kerüt sor, a további szabályozási munkálatok azonban jelentős késedelmet szenvedtek. Később megkezdődött a Wien folyó szabályozása is. Ez előfeltétele volt egyben a Stadtbahn építésének, lehetővé tette továbbá a mellette fekvő kerületeket régóta fenyegető árvízveszély megszüntetését. A város által kivitelezett munkálatok 1906-ban fejeződtek be teljesen. A Duna-szabályozás hatására áttörés következett be a hídépítés terén is. Néhány éven belül öt hidat építettek a Duna felett, amelyek közül három a vasúti, kettő pedig a közúti forgalmat szolgálta. Vasúti híd volt a Nordwestbahnbrücke, a Nordbahnbrücke és a Stadlauer Brücke, közúti híd pedig a Kaiser-Franz-Josef-Brücke (a későbbi Floridsdorfer Brücke) és a Kronprinz-Rudolf-Brücke (később Reichsbrücke). Ezekről az alábbiakban bővebben is szólunk. Az említett hidak közül egyedül a Nordwestbahnbrücke épült még a régi folyómeder fölé. A többi híd már készen állt, amikor 1875-ben megnyitották a dunai átvágást, tehát ezek mondhatni szárazon épültek meg. Kaiser-Franz-Josef-Brücke A híd a Brünn felé vezető birodalmi út vonalában feküdt, a Nordbahnbrücke és a Nordwestbahnbrücke között. A Duna-szabályozási Bizottság építtette 1872-1874-ben. A 151,72 m hosszú jobboldali feljárórámpából, az ehhez kapcsolódó, öntvény oszlopokon nyugvó rakparti hídból (85,34 m), a négynyílású tulajdonképpeni folyami hídból (335,05 m) és egy 443,03 m hosszú baloldali ártéri hídból állt. A teljes hossz így 1005,14 métert tett ki. A mederpilléreket egy vasból való süllyesztőszekrénnyel pneumatikusan 10-14 méter mélységben, márgába alapozták, az ártéri nyílások pillérei 2,2 m erős betonalapot kaptak, és 2,5 m-re mélyedtek a hordalékkavicsba. A korlátok közötti teljes szélesség 12,64 m volt, amelyből mintegy 7,6 m jutott az úttestre és egyenként 2 m a gyalogjárókra. Az úttcs-