Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete
jobban vagy kevésbé kiterjedt. A királyi biztos teljhatalmáról abban a vonatkozásban már beszéltünk, hogy amennyiben a király abszolút felségjogokkal rendelkezik, biztosainak tetszés szerinti hatalmat adhat, tehát minél inkább abszolutisztikus jellegűek az uralkodói felségjogok, annál nagyobb mértékben lehet biztosi teljhatalomról is szó. Az ún. alkotmányos monarchiák esetében pedig akkor beszélhetünk királyi biztosi teljhatalomról, ha a királyi biztos és a király és a kormány által együttesen gyakorolt végrehajtó hatalmat megbízatása során teljes egészében egyszemélyileg gyakorolja. A teljhatalom azonban egyik esetben sem volt korlátlan, mivel a biztosok hatalmát a megbízó hatalma eleve korlátozta; de korlátozta az is, hogy a biztosi megbízatások mindig valamilyen speciális, rendkívüli feladat megoldását célozták. Ennek teljesítése után megbízatásukat visszavonták; illetve ha a megoldandó feladat valamilyen ok miatt állandósult, ellátására hivatalszerűen működő szervet hoztak létre. A királyi biztos teljhatalma tehát, bár egyes esetekben igen széles kiterjedésű volt, a fentiekből következően a végrehajtó hatalom egészének birtoklását nem jelenthette. A királyi biztosokkal szemben a kormánybiztosok csak az egyes szakminisztereket megillető hatáskörökön belül bírtak intézkedési, illetve végrehajtási joggal; teljhatalmuk pedig azt jelentette, hogy ezeken a hatáskörökön belül minden szükséges intézkedés megtételére jogosultak voltak. (Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a kormánybiztos és a miniszteri biztos közti különbségre is utalni kell. A két kifejezést általában azonos értelemben használták, miniszteri biztosokat azonban rendszerint kisebb jelentőségű ügyek intézésére küldtek csak ki, illetve egyes reprezentatív jellegű funkciók teljesítésében helyettesítették a minisztert. Reprezantatív jellegű funkciókattermészetesen a királyi biztosok is elláttak a király nevében. A királyi biztosoknak ez a jogköre a korábban ismertetett királyi biztosi jogkörtől lényegesen eltért ugyan, a királyi biztosok azonban mindkét esetben mint a királyi helyettesei jártak el. Ennek a kérdésnek a részletesebb elemzésére azonban itt szükségtelen kitérnünk.) A miniszterelnök február 19-i leirata február 21 -én érkezett a fővároshoz, s egyes hírek szerint Rudnaynak is már aznap meg kellett volna jelennie királyi biztosi minőségében a városházán. Ez csak néhány nap múlva történt ugyan meg, biztosi tevékenységét azonban február 21 -én Rudnay valóban megkezdte. A kormány ugyanakkor sorozatosan adta ki rendeleteit a királyi biztos működéséhez szükséges technikai feltételek megteremtése érdekében; illetve annak érdekében, hogy a királyi biztos tevékenysége a kormány céljainak megfelelően minél eredményesebb legyen. Február 20-án került sor Rudnay biztosi minőségben való eskütételére a miniszterelnök előtt 98 ; majd - ugyancsak február 20-án - a belügyminiszter Boda Dezső helyettes főkapitányt értesítette a királyi biztos kinevezéséről. Utasította Bodát, hogy a biztos rendeleteit feltétlenül hajtsa végre, s meghagyta, hogy két rendőrtisztviselőt állandó szolgálattételre osszon be a biztos mellé. 99 Február 21 -én Rudnayval tudatta a miniszter, hogy főkapitányi tiszte alól felmenti, s felszólította, hogy a főkapitányi hivatalát Bodának minél előbb adja át, illetve Boda Dezsőt értesítette arról, hogy a rendőrfőkapitányi teendők ellátásával ideiglenesen megbízza. 100 Ugyancsak február 21-én tájékoztatta arról Kristóffy Rudnayt, hogy intézkedett királyi biztosi fizetésének folyósításáról, s felszólította, hogy a királyi biztossá történt kinevezésével kapcsolatosan felmerülő dologi kiadások biztosítása céljából a szükségesnek látott összegre vonatkozó igényét terjessze fel hozzá. 101 Február 21 -én azután a belügyminiszter a harmadik csendőrkerület 97
