Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
Műhely
412 Műhely Bevezető A megtelepült életmóddal egyidős feladat és kihívás az emberi életfolyamatokból származó szennyek kezelése, hiszen a szennyvíz visszahat az adott területen együtt élő lakosság egészségére. Ebben a tanulmányban az emberi anyagcsere végterméke, az ürülék kezelésének fővárosi történetét veszem szemügyre azoknak a megoldásoknak, berendezéseknek, használati tárgyaknak az áttekintésével, amelyek elvezettek a jelenkorban ismert és használatos vécékig - a pöcegödörtől a bilin át, a szobai ámyékszéktől a bérházi illemhelyeken keresztül a vízöblítéses vécéig. Az illemhelyek történetét a közgondolkodásban legtöbbször megörökölt prüdéria, humorba hajló leegyszerűsítések és az évszázadok során elért közegészségügyi eredmények elbagatellizálása jellemzi, így az írás egyik célja az, hogy olvasójában árnyaltabb kép alakuljon ki az egykori, immár meghaladott közállapotokról, figyelme a máig ható változásokra irányuljon. Ezt a megközelítést is érvényesítette többek között a Kiscelli Múzeumban megrendezett Kloáka, kanális, klozet - Budapest csatornázásának kultúrtörténete című időszaki kiállítás, melynek kutatási eredményein alapulnak az alább sorok is.2 A fővárosi illemhelyhasználat történetének feldolgozása sok nehézséget rejt magában, hiszen az ürülék kezelése az emberi hétköznapoknak fokozatosan az intimitás körébe sorolt tevékenysége, a fellelhető, illemhelyekre, ürítésre vonatkozó forrásokból nehezen alkotható általános kép, nagy szükség van az életmód-, építészet-, technikatörténet forrásainak szintetizálására. A legfőbb kihívást a civilizációs egyenetlenségek tárgyalása jelenti, az „elmaradottság” - „fejlődés” kontrasztpár alá sorolt eszközök, használati tárgyak és mögöttes jelentéseik feltárása nehezen köthető tömegek életmódtörténetéhez. így a számszerűsíthető adatok (például a vízöblítéssel ellátott illemhelyek száma) feszültségben állnak a fennmaradt tárgyak aurájával: az egymás mellett bemutatott illemhely-berendezések mögé kell képzelnünk a 19. század mindennapjainak számos átmenetiséget magában rejtő összetettségét. Egy példán keresztül megvilágítva: Budapesten az 1870-es években már volt, aki mai értelemben vett vécét használt, és volt, aki ősi természetességgel intézte el dolgát egy patakba... Budapest 19. századi története különösen kedvező vizsgálati terep a téma áttekintésére, hiszen Pest-Buda ürülékkezelésének mindennapjai e század kezdetén még sok tekintetben inkább a megelőző évszázadokéhoz hasonlítottak, a korszak második felében viszont a főváros népességszámának, épített környezetének növekedése magával hozta azokat a kihívásokat, melyeket ma már 2 A kiállítás kísérőkiadványa: Maczó-Molnár-Perényi 2021.
