Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

Recenziók

452 Recenziók tenként inkább kibeszélték a magisztrátus ügyeit, szervezkedtek, s időnként az eltérő állásponton lévők nagy csetepatékat rendeztek. A kötet talán egyik legérdekesebb része a vendéglátóhelyek közönségével, ponto­sabban azok konfliktusaival foglalkozik. A levéltári anyag sajátossága, hogy elsősorban nem azokról találunk adatokat, akik átlagosan viselkedtek, hanem a normasértőkről. Esetünkben a gyakran alkoholmámor hatására lármázok, másokat szóban sértegetők, verekedők vagy a nagy jövés-menést kihasználó tolvajok kerülnek elénk, nem a csönd­ben iszogatok. Simon Katalin a nők és a vendéglátóhelyek érdekes kérdését sem hagyja figyelmen kívül: a köztiszteletben álló, rendszerint igen agilis kocsmáros/fogadósné jelentette az egyik pólust, a másikat pedig a magukat az ilyen helyeken gyakran meg­húzó, gyanús életűnek mondott nők. Mint olvashatjuk, a vendéglátóhelyek kétarcú intézmények: a helyi politika községháza utáni legfontosabb színterei, egyszersmind a tolvajok, vadházasságban élők, prostituáltak búvóhelyei. A történész-levéltáros szerző imponáló mennyiségű német, latin és magyar nyel­vű forrásanyagot dolgozott fel, ezek segítségével teszi életszerűvé még az olyan, első olvasásra száraznak tűnő témákat is, mint a vendéglátással kapcsolatos szabályrende­leteké. Simon Katalin kötetét bizonyára szívesen olvasta volna az óbudai vendéglők szerelmese, Krúdy Gyula, s talán néhány történetből még ihletet is merített volna. Géra Eleonóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom