Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Gulyás László Szabolcs: Egy szőlőtől a kánonjogig 97 hessen. 1490 februárjában és márciusában is követet küldtek ugyanis hozzá. Februári útjukra 8 forint értékű vásznat is magukkal vittek ajándék gyanánt a siker érdekében a város küldöttei, Hieronimus Paulhenzel és a jegyző.85 1490. február 23-án Bécsben keltezett levelével a legátus újra magához hívta Bártfa városát a perben az idézéstől számított negyvenedik napra, a perbehívás végrehajtására pedig a bártfai, az eperjesi, a kisszebeni és a tótfalusi plébánosokat, valamint János kassai oltárost szólította fel.86 Március 10-én a richwaldi plébános tett végül jelentést a bíborosnak arról, hogy ez megtörtént.87 Ugyan nem maradt fenn a később említésre kerülő megbízólevél (littere commissionales), de ezzel már ezt megelőzően felhatalmazhatta János kassai plébánost és Gáspár hitszónokot, hogy a pénz átadása kapcsán a kassai tanúkat kihallgassák, ami március 8-án zajlott. A tizenegy tanú a legátus kérdései alapján történő kihallgatásáról március 10-én tettek jelentést, ennek másolata később ugyancsak Bártfára került, így szerencsésen fennmaradt.88 A tanúkihallgatási jegyzőkönyv alapján három kérdésre kellett a tanúknak megfelelniük. Az első a pénz átvételének körülményeire vonatkozott, a második, hogy mennyi volt a vételár és mit állított erről Georg Schwarcz, a harmadik pedig, hogy mit válaszoltak erre a bánfaiak. A tanúk a pénz átadásakor hivatalban lévő tanácstagok voltak. Elsőként Georg Ferber, a pénz átadásakor tisztségben lévő kassai bíró89 tett vallomást, aki a fent már ismertetett módon írta le az eseményeket, azt is közölvén, hogy Schwarcz sokallta a vételárat, mire a bártfaiak azt felelték, hogy ebben a kérdésben hajlandók perre menni. A többi tanú közül heten ugyanúgy feleltek, mint Ferber, hárman viszont nem tudtak semmit a dologról, mivel nem voltak ott a pénz átadásakor. Angelo a tanúvallomások tükrében március 30-án a bártfai, szebeni, eperjesi és tótfalusi plébánosok által az idézéstől számított tizenötödik napra újra Budára idéztette a bártfaiakat, a fennmaradt jelentés alapján pedig az idézés meg is történt.90 Úgy tűnik, ezután a bártfai, valamint a kassai plébánosok és hitszónokok kaptak arra megbízást, hogy kihallgassák a bártfai polgárokat is. 1490. június 8-án a kihallgatok meg is jelentek Bártfán, de a polgárok tiltakoztak az eljárás ellen, arra hivatkozva, hogy az ügy nem csupán a pénz átadásakor meg85 DF 215199. 86 DF 215531, Iványi 1910. 2763. sz. Az oklevél Ginorus János másolatában maradt fenn. 87 DF 215534, Iványi 1910. 2768. sz. Az elküldött levél másolata a bártfai levéltárban található. Angelo imént említett, idézésre felszólító parancslevelének másolata is ehhez van csatolva, ugyanezen a jelzeten. 88 DF 215535, Iványi 1910. 2767. sz. 89 Maodosko 2017. 251. p. 90 DF 215541, Iványi 1910. 2775. sz.; DF 215544, Iványi 1910. 2777. sz.
