Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
72 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében zel egy éves sérelmeit próbálta tisztázni. Levelében legelőször azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy az 1852. január 7-i egyezkedés nem amiatt szakadt meg, mert ők nem akartak egyezkedni, hanem a modor miatt. Sérelmezték, hogy kifejezett akaratuk ellenére személyes értekezletre voltak kényszerítve, mielőtt ismerték volna a város álláspontját. Ennek pedig idegenkedés lett az eredménye. Mellesleg nem igazán értik, hogy miért is kellene egyezkedniük azon, ami a saját tulajdonuk. A Fenessy-szerződés értelmében (1695) azok a puszták, melyekre igényt tart a város, nem tartoztak a település határaihoz. A városnak nincs joga tehát az uradalmi pusztákat a függőben lévő per tárgyává tenni, hiszen tulajdonosi joggal nem rendelkezett. Mindemellett, egy korábbi (április 15-i) levélben a város azt fejtegette, hogy a gyöngyösi egyezkedéshez hasonló folyamatot tudnak elképzelni, Gyöngyösön viszont csak a borkilencedre és taksákra nézve történt egyezkedés. Eger mindezt túlszárnyalva az uradalmi pusztákat, egri regálékat, egyéb haszonvételeket, és azok épületeit is be akarta vonni a tárgyalásokba. Az egyezkedés alapjául szolgáló 120 000 ezüstforinthoz tehát csak úgy járulnak hozzá, ha az kizárólag a borkilencedre vonatkozik és a megajánlott összeget teljes egészében megfizetik.44 A felek közötti kibékíthetetlennek tűnő ellentét megszüntetésére ettől függetlenül mégis megvolt az akarat, hiszen 1853. június 15-én az érseki palotába találkozót hívtak össze, ahol egyezkedés útján próbálták rendezni az ügyet.45 A találkozón viszont továbbra sem történt előrelépés. Bemett Ferenc polgármester az ügy továbblendítése érdekében 1853. augusztus 29-én felkereste az érseket és a főkáptalant. Levelében kitért arra, hogy ha a peres ügyet megegyezés útján mégis hajlandóak elintézni, akkor az egyezkedési feltételeket és azokat, amiket esetleg peren kívül át tudnak engedni, közöljék írásban. A megváltási összeget pedig annak érdekében, hogy a város is intézkedni tudjon, határozzák meg ők maguk.46 Az ezt követő tárgyalásokra utaló levelek kissé hiányosak, mindenesetre 1854. március 23-án a városi bizottmányi ülés már a földesurak által továbbított ajánlatot tárgyalta, miszerint a borkilencedet 50 000 pengő forintért válthatnák meg. Az érsekség egyértelműen jelezte, hogy a földterületekért és javadalmakért a város által korábban megajánlott összeg, a 120 000 ezüstforint még a fele értékét sem teszi ki, így nem tudják elfogadni, de az egyezkedés további folytatását nem zárják ki. Az érsek által megajánlott összeg tehát kedvezőbbnek tűnt, azonban az csupán a bordézsma megváltására vonatkozott, az 44 MNLHMLV.44.b 21. 1853. 1197. 45 MNL HML XII.2.a 21. 1853. 5114. Tanácskozmányi jegyzőkönyvek és iratok. 46 MNL HML V.44.b 24. 1853.
