Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
42 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében Az egymással békében együtt élni nem képes házaspárok ugyan az egyház előtt házasok maradtak, de a magisztrátus a folyamatos viszálykodásnak a törvényes különélés engedélyezésével vetett véget. Az asszony számára tartásdíjat ítéltek meg, ezt azonban a férjek rendszerint nem fizették ki, ezért a magisztrátus általában a családfő egyik szőlőjét foglalta le. Elsőként 1702-ben folyamodott ehhez a megoldáshoz, amikor tanácsostársuk, a többször polgármester Johann Georg Unger feleségének évi 300 forint tartásdíját máshogyan nem sikerült behajtani. Unger Székesfehérvári-hegyen, a városi szőlők szomszédságában lévő 3 fertály 6 nyolcad nagyságú szőlőjét vette át az alkamarás, amely a megelőző három évben átlagosan 100 akó bort termett, müveltetése pedig 67 forint körüli összeget tett ki, ennek levonása után is biztosítottnak látták az évi 300 forint bevételt.33 A város azoknak a szőlőjét is lefoglalhatta, akik nem teljesítették határidőre a velük szemben támasztott követeléseket. 1709-ben Matthias Trümmer császári harmincad ellenőr lefoglaltatta a városháza építésére hozatott szálfákat és sértő kifejezésekkel illette az ennek jogcímét vitató városiakat, sőt magát a várost is. A magisztrátusnak nem sikerült egyezségre jutnia a hatalmaskodó harmincadossal, aki becsületsértő kijelentéseiért megkövetni sem volt hajlandó a sértetteket. A polgármester javaslatára megtiltották Tmmmemek a saját szőlőiben a szüretelést, helyette a város szüreteltetett, az újbort pedig mindaddig a városi pincében őrizték, amíg elégtételt nem adott.34 Nem ez volt az egyetlen eset, amikor a város tilalom alá helyezte a követelések teljesítésétől vonakodó szőlőtulajdonos szüretét, adósság fejében akár évekre lefoglalhatta valakinek a szőlőjét a termésből befolyó jövedelemmel együtt. A város a kisebb-nagyobb elhagyott szőlőket (ún. Fleckweingarten) is átmenetileg művelés alá vonta. 1710-ben a pestisjárvány miatt kényszerült a magisztrátus segédkezet nyújtani a járvány miatt leghosszabb ideig zárlat alá került tabáni rácoknak, februárban gondoskodott például a rácok városi szőlőkkel szomszédos szőlőinek metszéséről, valamint ezek költségeinek kifizetéséről. Még 1710 őszén is több tabáni rác szőlőjét ideiglenesen a magisztrátus műveltette. Nem kevés, 47 Vi akó bor jött be ezekről a parcellákról.35 Ha a város valamilyen okból, például mert nem ajánlották fel a tulajdonosok, mégsem vállalta át a művelés nélkül maradt dara33 BFL IV.1009.g I. Fase. XV. Nr. 7. 1702.; Ld. még Géra 2019. 149-150. p. 34 Géra 2016. 171. p. (Jk. 796. sz.) 35 Géra 2016. 198. p. (Jk. 954. sz.); BFL lV.1007.b Alkamarási számadás 1710. április 5. - 1711. március 31.; A tanács úgy is próbált segíteni a rácoknak, hogy a pestiskórházból kikerülve nem kellett átköltözniük a veszteglőházba, hanem egyenesen a szőlőkbe mehettek dolgozni, ha megígérték, a biztonsági idő letelte előtt nem mennek be a városba. BFL IV.1002.j Határozat Wilfesheimb és a Rácváros részére (1710. március 7.).
