Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
38 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében zettséget különböző fórumokon állandóan sérelmezte, ezért 1697-től a rácok megválthatták a robotot évi 200 forintért.23 Ettől kezdve a magisztrátus az ún. rendes munkák (metszés, háromszori kapálás, kötözés, kacsozás/levelezés) elvégzésére vincelléreket szerződtetett.24 A munkákat a szőlőkben a 3-5 szerződéses vincellér irányította, az ellenőrzésük, különös tekintettel arra, hogy időben végezték-e el a részmunkákat, az alkamarás feladatai közé tartozott. 1698-ban a rendes munkákért a vincellérek évente és fertályonként a Székesfehérvári-hegyen 19 forint 18 krajcárt kaptak (összesen ebben az évben 260 forint 33 krajcárt). A város több részletben, egyegy nagyobb munkafázis lezárulását követően fizetett a munkák nagyságával arányos összeget. A metszésért, kacsozásért és az első kapálásért 100 forintot utalt ki az alkamarás, a második kapálásért és a száraz tőkék kivágásáért 55 forintot, a kötözésért 50 forintot, a harmadik kapálásért, utókötözésért és levelezésért 55 forint 33 krajcárt. A rendes munkák keretében elvárták a vincellérektől a gyümölcsfák ápolását, az ő dolguk volt a venyigék kihordása a szőlőkből, valamint az itt-ott sarjadó kisebb-nagyobb fák-bokrok eltávolítása. A szerződés egyik pontja a kapálás megfelelő mélysége mellett kikötötte, hogy a kötözés a vincellér feladata, azt nem hagyhatja másra. Ehhez képest a szőlőkben végzett munkák kimutatásai arról tanúskodnak, hogy a kötözést kifejezetten női munkának tekintették, ezzel mindig asszonyokat bíztak meg. A szerződésben felsorolt ún. rendes munkák mellett külön, rendkívüli tételként fizették az előre nem látott, vagy nem minden évben esedékes munkákat, például ilyen volt az új szőlők telepítése, a gödörásás az új tőkék számára, a trágyázás vagy a városi szőlők kútjának tisztítása. Bizonyos években előfordult, hogy szüret előtt szükségessé vált a nagyra nőtt fű levágása, 1702-ben ezért például 15 napnyi napszámot fizettek. Az alkamarás időnként a rendkívüli költségek között számolta el azt is, amikor ellenőrző kőrútjaira szekérrel vitette ki magát a szőlőhegybe.25 Nem mindig jelentett külön tételt a számadásokban, de a rendes költségektől 23 BFL IV. 1006.e Főkamarási számadás 7. köt 7. p., 1699-ben a szőlőművelés megváltásáért a tűrésükért kért összeggel összevonva (Schutz- und Weinbaugeld) fizették: az ortodox rácok 666 Ft 39 kr-t, a katolikus rácok 333 Ft 19 kr-t. 8. köt. 2. p.; Gárdonyi 1916. 596. p. 24 Az 1698-ban szerződtetett Michael Hueber vincellér a városi szőlőkben végzett rendes munkáért 260 forintot kapott. A szőlőművelés költsége ebben az évben összesen 286 forint volt. BFL lV.1007.b Alkamarási számadás 1698. 25 BFL IV. 1002.XX Nr. 131. Kimutatás a szőlőkben végzett extra- és rendes munkákról (1696. május 2. - július 31.), Nr. 126. Szerződés Michael Hueber és Gregorius Schwabenwetter, valamint Keppeler alkamarás között a városi szőlők rendes műveléséről (1698. március 20.), Szerződésen felüli munkák költségei 1702.
