Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
374 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében szénkénegező készülékek. A filoxéra pusztítása egészen a századfordulóig eltartott, s lényegében a teljes régi állományt megsemmisítette.7 A szénkénegezés eszközkészlete megjelenik a múzeumi mezőváros egyes épületeiben is. így a tállyai csizmadiamester - aki a helyi iparosok többségéhez hasonlóan szőlőt is művelt - borházában tárolt eszközök között, vagy a gyöngyösi polgárház pincéjében is. A felvidéki mezővárosi épületek múzeumi megjelenítéséhez telepítési tervként olyan településszerkezeti egységet választott az intézmény, amelyre nyolc szalagtelkes porta elhelyezhető. Ez a városszerkezeti egység a háromszögletű térre bővülő villás útelágazás, amire a telkek merőlegesen fekszenek. Ez a tér és utcakép a fejlett kőépítkezés kiegészítő elemeivel gazdagodik: térburkolatok, támfalak, kerítések, kutak, pincék, szobrok, és uradalmi épületek megépítésével. A telepítési tervben szereplő eredeti, illetve másolatban megépülő tokaji, mádi, tállyai, hejcei, gyöngyösi és erdőbényei épületeket úgy választották ki, hogy a 18-19. századi kőépítkezés fontosabb alaprajzi és funkcionális változatait képviseljék. Ezek a lakóházak szűk beltelkekre épültek borházzal, pincével, esetleg műhellyel. A Felföldi mezőváros tájegység múzeumi megvalósításakor kiemelt szempont volt a hiteles épületek és berendezések elkészítése mellett a jellemző etnobotanikai körülmények rekonstruálása is. Ennek részeként a múzeumi tájegységből kivezető fölső út felett kőből rakott teraszrendszer segítségével a különböző művelési módokat és szőlőfajtákat mutatja be a tájegység. Ezért mikroteraszokat építettek egy méter magasságban, két méter padkaszélességgel. Helyi bányakőből, kitermelt görgetegkőből, patakkőből összeillesztve építették meg a teraszokat hagyományos módon, kötőanyag nélkül. A szőlőhegyre út vezet fel a mádi dézsmaháztól. A szekérút északi, támfalas oldalán szőlő taposóhely és szekérbeálló szereppel lekövezett felületet alakítottak ki. A kőteraszos szőlőhegy jelentős építménye a „grádics”, a kb. egy méter széles kőlépcsők terepszinthez alkalmazkodó sora. Nagy szerepük van a teraszok, kőgátak és lépcsők menti iszap- és vízfelfogó létesítményeknek, a kővel kirakott sankgödröknek vagy liktorvermeknek is, melyekből hármat alakítottak ki a szőlőhegy aljában.8 A szőlőhegyen a mátraalji borvidékre jellemző, fehér- és vörösbort is adó gyöngyösi szőlőkhöz hasonlóan telepítettek kadarka, juhfark, leányka és étkezési csemegeszőlőket. A tokaj-hegyaljai szőlőhegyet bemutató teraszokon a legismertebb, aszúnak is alapul szolgáló furmint és hárslevelű fajtákon kívül 7 Kemecsi 2009a. 52. p. Cseri-Kemecsi 2004. 639-641. p.
