Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
286 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében Colosuárból ki nem ment, csak gyülevész dézsma disznók, esse fiai! ” Nehezményezte azt is, hogy a városi adó mértékét a darabontok számára szedett negyven forint indokolatlanul megnövelte, márpedig szerinte azt a pénzt a katonák egyszerűen elitták. A per ítéletét nem ismerjük, de márciusban a felperes özvegy a bírák előtt beleegyezett, hogy a vádlottat, kiszabott büntetése helyett, az asszony és gyerekei élete végéig száműzzék a városból. A vádlott egyúttal azt is vállalta, hogy mind a kolozsvári, mind a szentpéteri eklézsiát megköveti.75 A következő eset nem kocsmában történt, de előzetesen kocsmában italozó személyek követték el. 1631 novemberének egy vasárnapján, a Kolozsváron elszállásolt Karácsony György katona, Kis István fejedelmi darabont legénye tartott hazafelé egy hídelvi sütőháznál működő kocsmában vásárolt borával. A szintén hídelvi Nagy utcában Durst András, Klein Péter és Vas György városőrök állták útját. Mivel késő volt, tolvajnak hitték, s hiába bizonygatta tisztességes szándékát, egy csákánnyal úgy mellkasba vágták, hogy vért köpött, s néhány nap múlva belehalt sérülésébe. Az őrök egész délután Szász Tamás kocsmájában italoztak, az alkoholnak tehát meghatározó szerepe lehetett a szomorú végkifejletben. Mivel a felperes nem tudta teljes bizonyossággal rájuk bizonyítani a tettet, a vádlottak első fokon negyed-, másodfokon harmadmagukkal leteendő felmentő esküvel, ha nem, akkor meg holtdíj megfizetésével szabadulhattak a vádak alól.76 A katonák mellett a kocsmai összetűzésekben találkozunk a szomszédos települések jobbágyrendű lakóival, a városiaknál szolgáló vagy csupán itt lézengő legényekkel is. A Bocskai hadseregéből érkező katonákat szidalmazó apahidai és szamosszentmiklósi jobbágyok esetére újra nem térünk ki. Megnézzük viszont két román, Borsos János és egy bizonyos Tódor 1584 közepén történt ügyét, akik a Kovács István házánál működő kocsmában elvették egy másik román legény süvegét, mert két dénárral adósuk maradt. A legény segítséget hívott, botot ragadott, és távozni készülő haragosai útját állta. Erre ők is szekercét és dárdát rántottak, s habár a csapiáros csitítani próbálta őket, az áldozat egy karóval leütötte az egyik vádlottat. Erre mindkét vádlott újra rátámadt, az udvaron leütötték és agyonverték. Az egyik tanú szerint a vádlottak azt hajtogatták, hogy nem félnek a haláltól, mert munkaadójuk kimenti őket a bajból, és mert van annyi pénzük, hogy megfizethetik az áldozat „ díját Számításuk csak részben jött be, mert Tódor ugyan „per compositionem” szabadult, Borsossal azonban nem egyezett ki a felperes. A bíróság pedig úgy ítélte, hogy az áldozatot nem önvédelemből, hanem „ vindictát akarva rajta cselekedni ”, azaz 75 KvTJk 11/14. 18, 145-149, 152-153,337. 76 KvTJk 11/14. 98, 100, 121,245-248,257,260,271,344.
