Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
22 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében A rendelet helyi adaptálásnak érdekében a bizottmány 1869-ben, hosszas vitát követően meghatározta az ún. polgári bormérés kereteit. A bizottmány 1869 áprilisára készült el végleges javaslataival. Eszerint bormérési engedélyt azon polgárjoggal rendelkező személyek igényelhettek, akik helybeli lakosok és a budai hegyekben szőlőskertet birtokolnak. A tervezet szerint az ilyen személyek viszont bármilyen bort kimérhettek, akár idegenből behozottat is. A különös kitételt azzal indokolták, hogy korlátozás esetén a szabad ipart és kereskedelmet akadályoznák, a lakosság pedig hátrányt szenvedne. Az a polgár viszont, akinek csak háza volt, de szőlője nem - az eddigi szabályozásnak megfelelően - nem mérhetett ki bort. A bizottmány végleges álláspontja szerint minden Budára hozott vagy a városon áthaladó bor után 5 krajcár ún. akópénzt (nem mázsapénzt) kellene beszedni, ami nemcsak az idegen kereskedőkre, de azon budai polgárokra is vonatkozott volna, akik a városi vámvonalon túli pincékben tárolták boraikat, s csak kimérésre vagy eladásra szállították azt Budára.51 A Belügyminisztérium nem fogadta el a javaslatban említett akópénz tervezetét, ekkor kérték el a budaiak Pozsonytól azok helyi szabályzatát mintául az ún. transito pincék felállításának kérdéséről.52 A transito pincék átmeneti raktárként szolgáltak a kereskedők számára olyan városokban, ahonnan továbbszállíthatták árujukat a célállomásokra, külföldre. Az ilyen árura más vámszabályok vonatkoztak, mint a helyben értékesítettekre. A transito raktárak megléte hosszú távon a helyben értékesített borok után fizetendő magas illetékek kijátszásához, valamint a továbbszállított borok minőségének romlásához vezetett (ti. a kereskedők egy része a transito pincékben hígította, „megszaporította” borát a nagyobb mennyiség után járó nagyobb haszon reményében). A transito borraktárak léte a városegyesítést követően és országos szinten is heves viták tárgyát képezte. A három város közül a borforgalmazás és ilyen jellegű kereskedelem kérdése különösen Pesten vált problémássá, ahol a városhatáron belüli nagymértékű fogyasztási 51 Buda város bormérésügyi bizottmányának jegyzőkönyve, 1869. április 16. (a város Tanácsa 1869. május 3-án hagyta jóvá a javaslatot); Buda város Tanácsa a belügyminiszternek. Buda, 1869. június 25. BFL IV.l 106.b 3312/1869. 52 Heinrich Ödön, a borügyi bizottmány elnöke javasolja a transito pincékre vonatkozó szabályzat megkérését Pozsony városától. Buda, 1869. november 29. Buda város Tanácsa megkéri Pozsony város Tanácsától a transito pincékre vonatkozó szabályzatot. Buda, 1869. december 3. és Pozsony városa megküldi Buda Tanácsának a szabályzatát. Pozsony, 1869. december 8. BFL IV.l 106.b 3312/1869.
