Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
20 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében sérve, az asszony beteges és gyenge természete miatt alkalmatlan nehezebb munkákra.44 A vizsgálati anyaghoz csatolt irat rávilágít, miért volt szociális szempontból fontos Murhardték számára az italmérés további megtartása. Szintén a városkapitány és az albíróság hatáskörébe tartozott a cégérhasználat ellenőrzése. Cégért kitenni ugyanis csak előzetes bejelentést követően lehetett, ügyelve annak biztonságos elhelyezésére: „...a mennyiben közlekedési, életbiztonsági vagy rendőri tekintetben a kérdéses jelvény ellen kifogás nincsen, minden hatósági engedélyei (!) ellátott korcsmáros jogosítva van czégért használni, csak hogy erről annak alkalmazása előtt a kapitányi hivatalnál szólag jelentést tenni tartozik. ”45 Aki ezt elmulasztotta, annak a kapitányi hivatal levetette a tábláját. Mivel sokak megélhetéséhez nélkülözhetetlen volt a bormérés, ezért a tanácsnak nem egy esetben szociális szempontokat is figyelembe kellett vennie az engedélyek megadásánál (vagy éppen elvételénél). Morelli János, a korábban Ferenczy István műhelyében dolgozó szobrász például sanyarú körülményeire hivatkozva szerette volna felesége halála után annak sokrétű vendéglátói tevékenységét folytatni. Neje egykori háziasszonyuk, Papakoszta Pelágia nevében kapott még 1834-ben bormérésre tanácsi engedélyt, amit lacikonyhával egészített ki. 1861-ben „vérthányó, s’a mellett már 61 éves elerőtlenedett család apa ’’-ként már nem tudott szobrászként tovább dolgozni, a Papakoszta-féle házat pedig eladták, onnan el kellett költözniük, új otthonukban - a Víziváros 33. sz. házban (a mai Szilágyi Dezső téren) - pedig nincs ilyesmi tartására joguk, még 1844-ben kapott adómentessége is megszűnt. Bízva a tanács előzékenységében, további szociális szempontokkal indokolta bor- és sörmérésre, valamint lacikonyhára vonatkozó kérvényét: „Miután [...] semmi vagyonnal sem bírok, további kereset nélkül [pedig] öreg napjaimban hitvesemmel és 6 elláttatlan gyermekeimmel, (kik között a jelenleg 9 éves leánykát, mint ismeretlen anya által nálam szándékosan letettet, és elhagyottat, csak könyörületességből nevelek) nagy érdemtelenül a koldusbothoz fognom, vagy a városi közönségnek terhére esnem kellenék” stb.46 A városkapitánynak nem volt kifogása Morelli erkölcsi magaviseleté iránt, az engedélyt azonban mégsem támogatta, részben azért, mert a város hatályos szabályai szerint bor- és sörmérést, illetve lacikonyhát nem lehetett ugyanazon a helyen üzemeltetni, másrészt Morelli neje 1859-ben már engedélyt kapott a tanácstól gyümölcs és zöldség árusítására, amellyel véleménye szerint az asszony képes volt a család eltartására. Fontos ellenérvként 44 Hatósági bizonyítvány, 1862. július 19. és Michael Zehetner bíró jelentése. Buda, 1862. november 12. BFL IV.1106.b 3269/1862. 45 A városkapitány Buda Tanácsának. Buda, 1864. április 5. BFL IV. 1106.b 224/1864. 46 Morelli János szobrász Buda Tanácsának. Buda, 1861. október 17. BFL IV. 1106.b 537/1862.
