Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
206 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében kát, hanem az idehaza és külföldön elért eredményeiket is bemutatták. Domány József egymaga 25 darab arany-, illetve ezüstérmet állított ki. Rozsnyai Mátyás, aradi gyógyszerész ménesi vöröset, illetve ménesi sherryt mutatott be, amelyekkel azt kívánta bizonyítani, hogy ez a borvidék is alkalmasnak bizonyulhat gyógyborok készítésére. 1905-ben Aradon a hegyaljai szőlőbirtokosok a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületével karöltve újabb borvásárt rendeztek, amelyen a szőlőtermő vidék asztali, csemege és aszúborai mutatkoztak be, az érdeklődőknek pedig alkalmuk nyílt a „szakszerű pincekezelés eszközeivel” is megismerkedni.56 Összegzés Tanulmányunk Arad és a Ménes-magyarádi borvidék történeti kapcsolatrendszerének különböző aspektusaira igyekezett rávilágítani, bemutatva a város polgárainak jelenlétét a szőlőtermő tájon, ahol az extraneus szőlőbirtoklás már a középkorban is elterjedtnek számított. Nemcsak a helyi lakosság, hanem közeli s távolabbi települések népessége is törekedett arra, hogy szőlőültetvényeket szerezzen magának Arad-Hegyalján, s az itt megtermelt bortermésből jövedelemhez jusson. Az extraneus birtokosok, köztük számos aradi polgár, a 19. század második felében és a 20. század elején élenjárt a szőlő- és bortermelés modernizálásában és a szőlőhegyek filoxéravészt követő rekonstrukciójában, vagy éppen a szőlészeti-borászati szakoktatás megszervezésében. A borvidéken korábban ismeretlen szőlőfajtákkal, munkaeszközökkel, termesztési és borkezelési eljárásokkal kísérleteztek annak érdekében, hogy boraik minőségét javítva a borok értékesítéséből minél nagyobb bevételre tehessenek szert. Arad fontos felvevőpiacként szolgált Arad-Hegyalja nedűi számára, ugyanakkor a teljes mennyiséget nem tudta felvenni, a borvidék értékesítési körzete jóval kiterjedtebb volt, hiszen magában foglalta a hegyvidékkel érintkező síkvidéki térségeket is. A város - különösen a vasúthálózat kiépülését követően - a bortermés közvetítésében megkerülhetetlen szerepre tett szert az itt tevékenykedő borkereskedők révén, akik a magyarádi fehér és a ménesi vörösborokkal ellátták a borfogyasztó közönségét. A borvidék szempontjából alapvető jelentőséggel bírt az a körülmény, hogy a 19. század második felében egy dinamikusan fejlődő vidéki nagyváros vonzáskörzetéhez tartozott. 56 Borászati Lapok, 1905. 37. évf. 20. sz. május 14. 397. p.
