Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Kovács Gergely: Présházak a Turul alatt 165 tői, az esetet azonban jelentették a földesúrnak, boraikat pedig lefoglalták és lemérés után a panaszt tevő vendégfogadósnak adták kimérésre.33 1816-ban a bánhidai plébánosnak támadt vitája az uradalmi ispánnal, miután szőlőjéből dézsma nélkül elvitte a leszüretelt termést, arra hivatkozva, hogy az nem bor, így abból nem kell dézsmát adnia.34 Az 1848-1849-es szabadságharc mozgalmas és kaotikus időszaka különösen kedvezett a különféle visszaélések számának megnövekedéséhez. Az uradalmi kocsmabérlők több feljelentést is tettek tiltott borkimérés miatt, így Felsőgalláról is, ahol még a törvényben meghatározott nap (Szent György nap) után is folytatták a borkimérést.35 Szőlő- és borkultúra a jobbágyfelszabadítást követően Az 1848 utáni időszakban fontos változások történtek a bor értékesítésében az uradalomban. A szőlősgazdák fokozódó ellenállása miatt a dézsmabor összeírása és begyűjtése egyre nehezebbé vált az 1850-es években, pénzbeli megváltás fejében elengedték a dézsma szedését. Bánhidán 1858. augusztus 28-án történt meg a szőlő örökös megváltása. Ekkor az Eszterházyak magánszőlőjét (2 60/100 rész 1200 négyszögöles hold) leszámítva 241 1200 négyszögöles holdnyi allodiális szőlő került megváltásra. A szerződés 32 forint négyszögöles holdankénti ár mellett 7712 forintban határozta meg a megváltás összegét. A fizetést egyetemlegesen hét egyenlő részletben kellett megtenni 1863 és 1869 között minden év január 1-jén 15%-os kamat mellett. Emellett a megváltás összege 5%-ának (385 forint 60 krajcár) befizetésével a leendő gazdáknak 1858. október 15-ig az évi dézsmát is meg kellett váltaniuk. A megváltást követően 13 gazda lett szőlőbirtokos a faluban.36 A következő években Alsó- és Felsőgallán is végbe ment az uradalmi szőlők megváltása, ezek részletei azonban sajnos nem ismertek. Annyi mindenesetre tudható, hogy Felsőgallán 1872-ben 1643 forint 61 krajcárral (1565 forint 34 krajcár megváltási tőke, kamattal 78 forint 27 krajcár), Alsógallán 1868-ban 243 forint 97 krajcárral (232 forint 35 krajcár megváltási tőkével, 11 forint 62 krajcár kamattal), Bánhidán pedig 1869-ben 171 forint megváltási tőkével voltak adósak a gazdák.37 33 MNLOLP211.cs. III. 11. Fg. 34 MNL OL P 211. Birtokigazgatási iratok. Alsógalla. Jelzet nélküli. 1816. december. 20. 35 Ortutay 1972. 45. p. 36 MNL OL P 211. VII. 77. cs. Bánhida szőlőváltsági egyezsége. 1858 augusztus 28. 37 MNL OL P 211. VII. 77. cs. Kimutatása azon szőlőbirtokosoknak, kik még örökmegváltási tőkével adósak.
