Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Kovács Gergely: Présházak a Turul alatt 161 tartozott hozzá. Eszerint 3 királyi hold szőlőhegy volt a faluban, ami ugyan nem számított jelentős nagyságúnak, de az uradalom szőlőinek 8%-át elfoglalta. Csak Bicske, illetve Szentlászló utasította maga mögé, ahol együtt az uradalom szőlőjének 80%-a volt.17 Az oszmán uralom a vidéken is éreztette hatását, Tata várának gyakori ostromai során sok pusztítás érte a környező falvakat az 1541 utáni közel 150 éveben. A Tatai-medence települései közül Szentgyörgy, Csákányegyháza, Körtvélyes, Szent Vid, Bertalamos végleg eltűntek, legfeljebb pusztaként kerültek említésre a továbbiakban, de Kis- és Nagygallát is hosszabb időre elhagyták lakói. Egyedül a reformátussá váló Bánhida vészelte át az időszakot, az is jelentős népességcsökkenéssel. A békésebb idők beköszöntével a vidék a tata-gesztesi uradalom része lett, ami előbb a Krapf család, majd Eszterházy József tulajdonába került. Az ő feladata lett a nagy kiterjedésű uradalom életének át-, illetve újjászervezése. Bánhidára 1715 után nagyszámú katolikus szlovák népességet telepített a helyi református lakosság ellensúlyozására, Alsó- és Felsőgalla területére pedig Elszászból, Bajorországból, Bambergből és Württenbergből toboroztak német telepeseket.18 A német lakosságú falvak - mint Alsó- és Felsőgalla - az uradalomban négy év adómentesség és hat év úrbéri szolgáltatások alóli felmentés után örökszerződést kötöttek a földesúrral. így pénzjáradék fizetési kötelezettségük jóval magasabb volt más falvakénál, de nem emelkedett az idők során, emellett pedig szabadon költözhettek, garaspénz lefizetése mellett adhatták és vehették házaikat, termésjáradékot kikötött mennyiségben szolgáltattak be, mentesek voltak a szerződésen felüli ingyen robottól, munkájukért az uradalomnak napi bérpénzt kellett fizetnie, és a terményfelesleggel szabadon gazdálkodhattak. Ezzel szemben a többi falu, így Bánhida lakói csak házaik újjáépítéséig kaptak mentességet, majd ideiglenes úrbéri szerződések határozták meg a falvak életét, ami kevésbé volt kedvező az örökszerződéses falvakhoz képest. Ugyanakkor a falvakban az öröklés rendjének eltérő formája alakult ki, ami a későbbi fejlődésre is komoly hatással volt. Bánhidán a magyar és szlovák falvakhoz hasonlóan az egyenlő osztály elve érvényesült, a fiú örökösöket az ingatlan, a lányokat az ingó vagyonból igyekeztek kielégíteni, hosszú távon ezzel elaprózva a jobbágybirtokokat. Ezzel szemben a német többségű örökszerződéses falvakban, így Alsó- és Felsőgallán is hozott hagyományként, a törzsökös majorátus elvét alkalmazva a legidősebb fiú örökölte osztatlanul a birtokot. Ennek következtében nagyobb, életképesebb jobbágybirtokok marad17 Uo. 64. p.;MNLOLDL 19214. 18 Ortutay 1972. 27-28. p.
