Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
128 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében Weingeld is feltűnt a forrásban. így az 1589-es elszámolásban szerepelnek például 1586-os, sőt 1584-es bor eladásából származó bevételek is. Előfordult, hogy az előző évben kimért bor hasznát — valamilyen ismeretlen könyveléstechnikai okból - utólag jegyezték be. Az itt említett bejegyzések egy része azonban nagy valószínűséggel arra vonatkozik, hogy az eladott bor valóban a korábbi évekből származott. Erre utalnak az 1589-es évből olyan bejegyzések, mint például: „Rot, des 85 Jars gewachs ”.39 Ugyanebben az évben azt is említik, hogy még 1588 utolsó napjaiban olyan bort adtak el, ami 1584-ből származott („ im verschinen 88 Jár, den decembris werdt, No 132 [számozott hordókat használtak] des 84 Jars gewachs geleitgeb ”).40 Kiemelten jelentős szőlő- és bortörténeti adalék, hogy ebben az időszakban 4-5 éves borokat is el tudtak adni. Még fontosabb, hogy ezeket a borokat több éven át el tudták tartani. Ezek szerint valamilyen módon úgy tudták ekkor már tárolni ezeket az idősnek számító borokat, hogy nem romlottak meg. Analógiaként említhető, hogy a szerémiről közismert volt, hogy a szállítást nagyon jól tűrte. Amennyiben pincében, teli hordókban tárolták, akkor évekig megőrizte a minőségét.41 A fenti adatok fényében a Pozsony és Sopron környéki borokról is feltételezhető, hogy ha az előállítás és a tárolás szakszerű volt, akkor néhány évig, akár 4-5 évig is fogyaszthatok voltak. Mindezek mellett adatokat nyerhetünk többek között a hordók méretéről, tárolásuk módjáról. így például a hetvenes évektől jött divatba, hogy számozták a hordókat. Ezzel az eljárással nyilván könnyebben lehetett azonosítani az egyes tárolóeszközöket, illetve a bennük lévő bort, ami pedig az elszámolást könnyítette meg. Fogyasztástörténeti adalékok. A bor és a sör viszonya a forrásban Fogyasztástörténeti szempontból további kérdésként merül fel, hogy milyen viszonyban állt egymással a bor- és a sörfogyasztás a kora újkori Pozsonyban. A számadáskönyvek azt mutatják, hogy a sör értékesítéséből befolyt összegek a boreladásból származó bevételekhez képest elenyészőek voltak. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy átlagosan 20-60 fontdénár között mozgott a söreladásból befolyt összeg. A sörbevétel (Pirgeld, Biergeld) a legtöbb évben mindöszsze 5-20%-a volt a Weingeidnek. Gyakran (leginkább az 1590-1610 közötti időszakban) pedig egyáltalán nem könyveltek el sörbevételt. Ezeket az éveket 39 AMB MmB K 165 f. 64. 40 AMB MmB K 165 f. 64. 41 Petrovics Istvánnak tartozom hálás köszönettel az információért.
