Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
126 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében ■ Borpénz Összes bevétel 3. ábra. A borbevételek az összes kiadás viszonylatában A borpénz a teljes korszak bevételeinek átlagosan 17%-át tette ki. Egy város költségvetésében ez már önmagában jelentős tételnek mondható. Mindezen túl látható, hogy bár ingadozásokkal, de egyértelműen nőtt a borpénznek a városháztartáson belüli súlya, azaz a város egyre nagyobb mértékben támaszkodhatott a bor értékesítéséből befolyó haszonra. Az elemzéshez elöljáróban hozzá kell tennünk, hogy nem minden évből rendelkezünk a teljes városháztartási adatokkal. Az 1550-es évek közepéig a boreladás az összes bevételnek mindössze 6%át tette ki. Ez a tendencia 1557-től változik pregnánsan. A borpénzek nominális (ld. 1-2. ábrák) emelkedésével együtt jelentősen megnőtt a szerepük a teljes költségvetésben. A hatvanas évek végéig 14%-ra emelkedett a részesedésük. Amint azt korábban láthattuk, a hetvenes évek derekán jelentős visszaesés következett be a városi boreladásban. Ez a tendencia az itt vizsgált arányokban is érzékelhető. A korszakban az 1572-1575 közötti években a legalacsonyabb (5%) a borpénz részesedése. Az ezt követő években viszont újra a korábban jellemző szerepet vívta ki magának, az 1587-ig terjedő időszakban az összes bevétel 13,5%-a boreladásból származott. Végül az 1588 utáni években drasztikus jelentőségnövekedés érzékelhető: 1588 és 1606 között a városi bevételeknek átlagosan 29%-át tette ki a borértékesítésből befolyó haszon. A leginkább kiemelkedő években (1588 - 30%, 1589 - 31%, 1590 - 36%, 1594 - 35%)
