Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Tózsa-Rigó Attila: A szőlő, a bor és a város 119 forrás szerint tiroli csapatok és cseh tisztek állomásoztak Pozsony közelében (nagy valószínűséggel a várban).16 A két kiugró évet (1531-1533) követő nyolc évben - bár jelentős ingadozásokkal de folyamatosan 200-300 fontdénár körül mozogtak az értékek. Ezt követően újabb jelentős tendenciaváltásnak vagyunk tanúi. Az 1542- 1551 közötti időszakban az előző évek átlagának több mint kétszeresére, 782 fontdénárra emelkedik a középérték. Az átlagot erősen pozitív irányban módosítja a kiugró összeget produkáló 1549-1550-es év, azonban ettől függetlenül is a kérdéses időszak öt további évében is az átlag feletti, vagy átlag körüli borpénz gazdagította a város költségvetését. A magyarázatok között a harmincas évek kapcsán már érintett jelenségek itt is joggal sejthetőek a háttérben. Pozsony megnövekedett stratégiai jelentősége éppen az 1542-es évben érzékelhető a legjobban, mikor is az év nyarán a város térségéből indultak el a főváros felé a Habsburg seregek Buda visszafoglalására. A katonaság borfogyasztására érdekes példa, hogy 1542 nyarán a vödrici külvárosban itáliai katonáknak mértek ki 24 akó bort.17 A vevőkkel azonban volt némi gond, ugyanis sokan közülük nem akartak fizetni.18 Ebben az időszakban is gyakran szereztek be bort a városon kívülről. így 1544-ben Újlaky Ferenc győri püspöktől vásároltak jelentős mennyiséget, 185 akónyit, 14 hordóban.19 A borkimérés gyakorlati oldaláról is tájékoztat az ügy. A városban négy helyen szétosztva tárolták a bort. A Városházán, az egyik plébániatemplom kertjében, a ferences kolostorban, valamint egy Eisenreich nevű polgár pincéjében. Itt nagy valószínűséggel Sebastian Eisenreichról van szó, aki a korszak egyik leggazdagabb pozsonyi polgára volt, illetve a politikai elitnek is tagja volt (kilenc éven át volt belső tanácsos). Végül a püspöktől vett borból a Városházára is jutott három akónyi, amiből a szöveg szerint borecetet készítettek, nyilván a Városháza konyhájára. 1545-ben vagy 1546-ban az akkori óbudai préposttól, Bornemisza Páltól vettek közel 300 akó „magyar bort” (ungrisch wein). A készletet 73 font és 6 schilling nyereséggel adta el a város.20 Emellett a negyvenes 16 Tózsa-Rigó 2020. 114. p. 17 A kimért bormennyiséget általában fuderben, dreilingban, vagy akóban adták meg. Az 1497-es pozsonyi bormérési statútum alapján arra következtethetünk, hogy egy dreiling 24, a fuder pedig 30 pozsonyi akót tett ki. Tózsa-Rigó 2006. 220. p. A pozsonyi akó (Eimer, emerig, ur[na]) átszámítva 54,13 liternek felelt meg. Bogdán 1991. 145. p. 18 AMB MmB K 95 f. 38. 19 AMB MmB K 98 f. 33. Újlaky korábban pozsonyi prépost (1526-1555), majd királyi titkár, 1533-tól alkancellár, győri püspök (1535-1554), egri püspök (1553-1555) és végül helytartó (1550-1555) volt. Mikó-Pálffy 2002. 120-121. p. 20 AMB MmB K 99 f. 25.
