Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
100 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében rák a szokásos eljárás szerint elsőként felolvasták a pápai megbízólevelüket, majd pedig Georg Schwarcz adta elő szóbeli panaszát. Az esemény menete kísértetiesen hasonlított a négy évvel korábban történtekhez. A kiküldött bírák előtt ugyanis a bártfaiak többszöri felszólításra sem voltak hajlandók vallomást tenni, mire mindhármukat kiközösítették az egyházbői. A tárgyalás jegyzőkönyvét és a kiközösítés tényét Johann Hirsch közjegyző foglalta írásba, de a kihallgatok maguk is oklevelet állítottak ki róla.106 A bártfaiak is megtették azonban a szükséges lépéseket: Rados János közjegyzővel ugyanezen a napon állíttattak ki egy oklevelet, amelyben írásban rögzíttették kifogásaikat a bírói eljárással szemben. Az ellenvetésük lényege az volt, hogy egyrészt, a felperes nem adta be írásban a panaszát a tárgyalást megelőzően, másrészt pedig, hogy az ügy nem egyházi, hanem világi bíróság elé tartozik, s utóbbi már meghozta korábban a döntését a szőlő kapcsán.107 A tárgyalásról ennél is több részletet árul el Eperjesi Jordán Péter közjegyző 1494. szeptember 25-i oklevele, amelyben a bártfaiak ügyvédje, János richwaldi plébános adta elő az eseményeket, s fellebbezett a pápai kúriához az eljárás miatt.108 János az előzmények elbeszélése után kijelentette, hogy az egész per és maga a tárgyalás is szabálytalanul zajlott,109 és ezért a kiközösítő ítélet is törvénytelen volt. További érvei a következők voltak: már maga Angelo is felfüggesztette korábban az eljárást, amikor kiderült, hogy az nem egyházi ügy; Schwarcz hamis panaszokkal érte el a pápai kúrián a per újratárgyalását; a bírák nem rendelkeztek jogi tapasztalattal; a tapolcai apát nem ismeri az eljárást, hiszen delegált bírói címét másra - a tornai főesperesre - ruházta; az ügyet a felperes városában tárgyalták; nem tartották be az idézés szabályait, a tárgyalást pedig délelőttről délutánra halasztották; nem volt perirat; a fenti feltételek mellett a bártfaiak nem voltak kötelesek válaszolni a kérdésekre; a bírák Johann Hirschnél hagyták a pecsétjeiket, aki ezekkel állította ki a kiközösítésről szóló oklevelet, továbbá akadályozták a fellebbezést is. Feltehetőleg a kifogások 106 A közjegyzői oklevél másolata: DF 215924, Iványi 1910. 3150. sz., Érdújhelyi 1899. 206 207. p.; DF 215926, Iványi 1910. 3149. sz. Ugyanezen ajelzeten egy Hirsch-féle másolat. A már többször hivatkozott, másik Flirsch-féle másolatgyűjteményben is szerepel a bírák által oklevélbe foglalt szöveg. DF 215886, Iványi 1910. 3056. sz. 107 „actorquoque prelectioni rescripti apostoliéi proposita sua actione verbo et non scripto nullo oblato libello” és „exceperunt declinationem, quod causa Georgii Schwartz esset profana et non concemens forum spirituale et antea in iudicio seculari est finaliter decisa” - DF 215925, Iványi 1910. 3151. sz.. Érdújhelyi 1899. 213-214. p. 108 DL 46278, Érdújhelyi 1899. 207-209. p„ Bónis 1997. 3662. sz. Fogalmazványa: DF 215929, Iványi 1910. 3153. sz. Az ügyet említi Juhász 1947. 92-93. p. 109 A szabályos szentszéki permenetre nézve, összefoglaló jelleggel Id. C. Tóth-Lakatos- Mikó 2014. 68-80. p.
