Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
Előszó
ELŐSZŐ Budapest Főváros Levéltára, az MTA Történettudományi Bizottság Várostörténeti Albizottsága, valamint az Urbs Várostörténeti Évkönyv szerkesztősége 2021. november 15-16. napján tartotta a Vili. Magyar Várostörténeti Konferenciát, amely ezúttal A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében címmel került meghirdetésre. Ezen kötet a konferencián elhangzott előadások alapján született válogatott tanulmányokat foglalja magában. A szőlőhegyek, mint a városok mezőgazdasági művelés alá vett külterületei, nyilvántartásuk, a műveltetés menete, valamint a bortermelés és borforgalmazás szerepe, és az ahhoz kapcsolódó várospolitikai-gazdasági kérdések mind olyan témák, amelyekre a várostörténeti kutatások ezidáig kevéssé fókuszáltak, így a kötet egyúttal kísérlet a szőlő, a bor és a városok múltjának újszerű bemutatására. Tisztelettel adózunk a konferenciát megelőzően elhunyt Csorna Zsigmond emlékének. Noha nem várostörténeti, hanem néprajzi, társadalom- és művelődéstörténeti szempontból vizsgálta a hazai szőlő- és borkultúra múltját, munkássága megkerülhetetlen a városok és a szőlő, bor kapcsolatának történetét kutatók számára. Kovács Gergely a Tatai-medence szőlő- és borkultúrájáról ad általános áttekintést a 18. századtól egészen Tatabánya létrejöttéig. Szlávics Károly a szabadkai szőlők művelésének 19. századi városi szintű rendszabályozását mutatja be a hegyközségi törvény megalkotásáig. A városokhoz tartozó szőlővidékek 19. századi átalakulásának eklatáns példája a Pesthez tartozó Kőbánya esete. Herédi Attila és Pecsők László egymáshoz szorosan kapcsolódó tanulmányaikban ennek a külterületnek a funkcióváltozását mutatják be a 19. század második felétől. A sertéskereskedelem, az ipari létesítmények terjeszkedése együtt járt a szőlők visszaszorításával, ezzel párhuzamosan, a fogyasztási igények változásával egymás után jelentek meg a területen a sörfőzdék, majd sörgyárak, amelyeknek idetelepülésére kedvezően hatott a kőbányászat folytán létrejött pincerendszer is. A bor kora újkori városok gazdasági életében betöltött szerepével foglalkozik Tózsa-Rigó Attila és Géra Eleonóra. Tózsa-Rigó Attila a 16. századi pozsonyi számadáskönyvek adataira támaszkodva vizsgálja a szőlőtermelés fellendülését és a városi szőlők fokozott terjeszkedését a korszakban. Géra Eleonóra a híres budai vörösbor kezdeteit, ezen belül a városi bortermelés nehézségeit elemzi a fő- és alkamarási számadásokból kiindulva a 17-18. század forduló-Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021. 9-10. p.