Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
Pálffy Géza: A pozsonyi Mihály-kapu különleges felirata 253 épületeinek feliratai kapcsán jóval kevésbé mondható el. Szisztematikus munkát e téren Nagyszebenben - a Deutsche Inschriften-sorozat mintájára - loan Albu végzett,* 7 miközben Pozsonyban Juraj Sedivy készülő nagy felirat-adatbázisa (a Corpus Inscriptionum Slovaciae sorozatban) nagyjából a 17. század közepéig terjedő időszakra fókuszál.8 Emellett Sopronban a szabad királyi város híres polgármesterének, Lackner Kristófnak (1571-1631) a 19. század végéig a főtéren álló régi városházát egykoron ékesítő feliratai keltették fel a kutatás figyelmét9 - hogy csak a legfontosabb példákat említsük. A pozsonyi Mihály-kapu Biblia-idézetének rejtélyei A Mihály-kapun az aranyozott fémtábla napjainkban biztosan nem teljesen in situ látható. A szlovák építészettörténeti és műemlékvédelmi kutatások alapján ugyanis egyértelműen kijelenthető, hogy a késő középkor óta egy tekintélyes barbakánnal megerődített külső kaput a 18-20. században kisebb-nagyobb át- és ráépítések érték.10 Sőt a táblát az 1980-1990-es években - valószínűleg két alkalommal - levették, majd restaurálása (tisztítás és újraaranyozás) után nagyjából egykori helyére tették vissza,11 ahol már egy 1885 körüli fénykép is mutatja.12 Fennmaradt történeti forrásaink szerint ugyanakkor - mint az alábbiakban hamarosan látni fogjuk - a felirat a kora újkor derekától biztosan a barbakán külső felvonóhídjának kapuja (a Brückentor) felett volt látható (lásd a kapu rekonstrukcióját a 2. képen). Noha sem a magyar, sem a szlovák kutatás érdemben nem foglalkozott a felirat históriájával és jelentőségével, említése természetesen számos történetírói és városleíró munkában előfordul, ugyanakkor meglepő módon több esetben eltérő dátummal. A feliratos tábla magától értetődően Bél Mátyás és Korabinszky János figyelmét sem kerülte el. Miközben az előbbi 1735-ben megjelent nevezetes Notitiájában Pozsony város leírásánál évszám nélkül mutatja be, az utóbbi végül a Zuzana Ludiková, Mikó Árpád és Pálffy Géza szerzötrió lőcsei és pozsonyi sírfelirat-kiadásaira és síremléktanulmányaira. 7 Albu 2002, illetve vő. még a bánfai városháza kapcsán Mikó 2004. 8 Az eddigi eredményekre ld. Sevidy 2014. és Covan 2016. 9 További irodalommal Tóth 2008. 128-131. p, 168. p. 167. jegyzet, valamint újabban alapvető Kusler 2017; Kusler 2019. és Serfőző 2020. passim. 10 Portisch 1933. I. 202. p; Sevcíková-Obuchová 1984. 19-28. p; Hanák-Kopuncová 2007. 95-98. p. 11 Stefan Holcík és Juraj Sedivy (Bratislava) szíves közlése, amit ezúton is köszönök. 12 Közlése: Hanák-Kopuncová 2007. 99. p.
