Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
92 Az érdekérvényesítés eszközei Stöckel írásaiban konkrétumok nélkül, inkább általánosságban értékeli saját kora politikai viszonyait. Úgy véli, hogy a világi hatalmasságok nem felelnek meg a jó kormányzás elveinek, törvények helyett zsarnoki rendeletekkel kormányoznak. A jogot felforgatták, eltörölték, nemcsak az igaz emberek ellen, hanem a törvények léte ellen is fenekednek, mivel azok önkényüket korlátozzák. Stöckel szerint az ilyen kormányzás azonban nem lehet tartós, mivel a homokra épített ház szilárdságához hasonlít. A romlást a hatalmasok hatalomvágya mellett a tanult emberek felelősségének is tulajdonítja. A tanult emberek vitái, egymással való meddő perlekedései fordították el a világi vezetők figyelmét az igaz tudományok és a hit védelmezésétől.42 Stöckel levelezéséből derül ki határozottabban, mennyire borúlátóan ítélte meg a Magyar Királyság helyzetét, és az ország bukását elsősorban a vezetők, a felsőbbség becstelenségével, sorozatos árulásokkal indokolta.43 Miképpen érvényesülnek, visszaköszönnek-e valamiképpen a Stöckel és a többi evangélikus szerző által megfogalmazott szempontok a városi felsőbbség döntéseiben, gyakorlati és szimbolikus megnyilvánulásaiban? A 16. században megfigyelhető egyfajta harmónia a lefektetett elvi rendszer és a gyakorlat között. A városok vezetése élt a kettős legitimáció adta lehetőséggel, a településeken belül vasszigorral tartották fenn a rendet, a törvényességet. A városi levéltárban található ítélkezési jegyzőkönyv tanúsítja, hogy a legkisebb kihágásokat is súlyosan, gyakran halállal büntették.44 A Magyar Királyság e területén, úgy tűnik, a reformáció bevezetése a városi magisztrátusok döntésétől, kezdeményezésétől függött.45 Az egyházkormányzat, ha jogilag rögtön nem is, de gyakorlatilag teljesen a városi tanácsok hatáskörébe került, amelyek városon belüli hatalma az új feladatköröktől (egyházigazgatás, szegénygondozás, iskola, házassági ügyek) tovább növekedett.46 A felső-magyarországi városok által tartott 1546-os eperjesi zsinat cikkelyei egyértelműen kimondják, hogy a városi tanács legyen az isteni törvény igaz őrzője.47 Néhány évvel később az öt felső-magyarországi szabad királyi vá42 Stöckel 1578. Praefatio. A teljes előszót magyar fordításban ld. Guitman 2017. 202-206. p. 43 Ld. például: Skoviera 1976. 326-328. p; 346-348. p. 44 Sententiae Criminales e Protocollo Liberae ac Regiae Civitatis Bartfensis excerptae. SA PO, Ba, jelzet nélkül. 45 Az újabb kutatások azt mutatták ki, hogy a városi tanácsok a vizsgált német birodalmi városok esetében az alsóbb rétegek nyomására, kezdeményezésére és nem saját elhatározásból csatlakoztak a reformációhoz. A felső-magyarországi városoknál ezzel ellentétben inkább a városi elit kezdeményező szerepe érhető tetten. Vő. Blickle 2012. 70. p. 46 Vő. Schmidt 1992. 7. p. 47 Kiadását ld. Articuli, Conventus Eperiesinis. In: ETE 522-524. p.
