Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
Gőzsy Zoltán: A szabad királyi városi rangra emelkedési törekvések... 73 részben kiváltságokat, engedményeket eszközöljenek a város számára. Ennek eredményeként egy újabb bizottság érkezett Pécsre, amely csak 1747-ben készült el munkájával. A kancellária 1747. április 13-i keltezéssel küldte le rendelkezését (resolutio) a vármegyéhez és a birtokoshoz, de az ebben foglaltakat sem a város, sem a püspök nem fogadta el.30 1751-ben Klimo György püspök lett a város földesura, aki arra kérte a királynőt, hogy rendezze a város és a birtokos közötti viszonyt, mert a bizonytalanságból csak nagyobb bajok származnak. A város-birtokos-uralkodó viszonyrendszer komplexitását bonyolította, hogy város felé pozitív alapállású püspök tevékenységét éppen olyan eljárások miatt jelentette negatívan a városi magisztrátus Mária Teréziának, amelyek az 1752-es uralkodói főispáni utasítás konkrét és elvi elvárásaiból következtek. A város 1758-ban az uralkodóhoz fordult, és 1761. április 14-én ismét kapott egy parancslevelet, amelyet szintén vitattak a felek. Két éven át húzódott a szöveg véglegesítése, ez alatt a város felbolydult állapotot mutatott.31 Érdekes fejlemény, hogy éppen a földesúr és a város viszonyának talán legkevésbé problematikus évtizedében zajlott a pécsiek utolsó nagy - és ezúttal sikeres - nekibuzdulása a rangemelésért. A város déli részén fekvő Megyer puszta 1703-ban a kamara kezén maradt és a város használhatta, több pécsi polgárnak, nemesnek volt itt birtoka.32 A fiscus azonban a 60-as évek végén el akarta adni, és felmondta a várossal kötött szerződéseket. Ez az aktus éles határvonalat jelentett a város küzdelmében, ennek hatására a városi nemesség is az elibertatio ügye mellé állt. Az 1767. november 7-én tartott közgyűlésen a nemesség és a polgárság egyhangúlag megfogalmazta, hogy a puszta örökjogú megtartása érdekében megteszik a szükséges lépéseket a város felszabadítására. Még ebben az évben deputációt indítottak Bécsbe a szabad királyi város cím kieszközlése céljából, hivatkozva Pécs középkori eredetére, kiváltságaira, valamint az államot és a várost érintő előnyökre (felszabadulna a város kereskedelme, intenzívebbé válna a gazdálkodás, amiből a kincstárnak is haszna lenne).33 Szigetvár esetében a birtokosváltások okoztak turbulenciát. A várost 1749-ben vásárolta meg Jakob Neífczem a kamarától, és a szigetváriak ellenállása miatt úrbéri pert indított. A per ítélete nyomán a birtokos 1756-ban szabályzatot (regulatio) adott ki. Neífczem 1761-ben eladta a várost Szily Ádámnak, aki azt 1768-ban Festetics Lajosnak, Somogy vármegye alispánjának adta tovább. Ebben az évben készült el a város urbáriuma. A szigetiek ragaszkodtak ahhoz az álláspontjukhoz, hogy ezt erőszakkal kényszeríttették rájuk, a kihirdetés előtt 30 Babics 1937b. 27-28. p. 31 Uo. 36-39. p. 32 Uo. 42M4. p. 33 Uo. 44. p.
