Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
50 Városi jogok A Főhadbiztosság részéről csak lélegzetvételnyi szünetek akadtak. 1710 közepén figyelhetünk meg egy átmeneti időszakot, amikor az adókivetés elkerülte a városokat.73 Alighogy kifújták magukat a települések ősz elejére, máris magyarázkodniuk kellett egy Grabarics Jakab74 által összeállított jegyzék miatt, amely számba vette a renitens helységek restanciáit. A városok szemére vetette, hogy az általuk kiállított katonák eloszlottak, és az ellenség felé meghódoltak. A hajdúvárosiak tagadták a vádakat, azzal védekeztek, hogy a katonaság jelenlegi eltűnéséért nem ők a felelősek, hiszen mindig kivették a részüket a katonaállításból, kötelességüknek érezték, hogy minél többen vegyenek részt a szabadságharcban. A problémát szerintük az okozta, hogy a lakosságnak menekülni kellett, és ez akadályozta kötelességük teljesítését. A meghódolással kapcsolatban azt nyilatkozták, hogyha néha részlegesen térdet hajtanak az ellenségnek, az csak az emberek életének és vagyonának védelmében lehetséges. Az ellenség folyamatos jelenléte pedig arra kényszeríti a lakosságot, hogy elköltözzenek, és biztonságos helyet keressenek maguknak. A Grabarics-féle felvetésekre adott válaszokat követően saját kéréseiket is elővezették. A nemrég tartott jándi gyűlésen újabb 2000 köböl gabonát róttak ki rájuk, miközben 3000 köblöt már így is Munkácsra kell szállítaniuk, aminek nagyobb része megtörtént. Szeretnék elérni, hogy a jándi kivetést tudják bele a már leszállított 3000 köbölbe, és engedjék el a fennmaradó részt. Emellett száz szekér szénával és száz köböl abrakkal kedveskedtek Károlyinak, amint ezt már követeik szóban is mondták a commissariusnak.75 A császári csapatok lassú előrenyomulása 1710 decemberében érte el a hajdúvárosok térségét, a császári csapatok parancsnoka, Pálffy János, 1711. január 7-én Szoboszlónál lépett a hajdúvárosok földjére. Itt vagy Böszörményben akarta berendezni főhadiszállását, de ezt a városok puszta állapota nem tette lehetővé. A parancsnoksága alatt álló öt ezred élelmezését a vállalhatatlan körülmények miatt Bihar vármegyére terhelték a császáriak.76 A lassan-lassan visszaszivárgó lakosok számára hidegzuhanyként hathatott, hogy a császári adminisztráció még nagyobb terhet akart a nyakukba tenni, amivel szemben Szabolcs és Bihar vármegyével közösen tiltakoztak. Az adókivetés kérdésében 73 „A sószállításrul lijab dispositióját Kegyelmednek, Szívem, nem vettem, hanem az, kit instructióba hagyot, hogy Nánásra, vagy oda körül szállitassam, ha ara mennek szekerek. Közölvén Ötvös Urammal, azt mondotta, hacsak újab búzabeli imposit[i]o nem leszen a hajdúvárosokra vetve, nem jár most semmiféle szekér. ” Barkóczy Krisztina levele Károlyi Sándorhoz. Olcsva, 1710. július 12. Barkóczy levelei 314. p. 74 Grabaricsra lásd: Heckenast 2005. 167. p. 75 A nyolc hajdúváros levele Grabarics Jakabnak. Nagykálló, 1710. október 31. MNL OL P 396- l.-No. 9145. Kállói gyűlés. 76 Pálffy János levele Jenő főhercegnek. 1711. január 9. Szoboszló. HL VII.202. H 1711/1.
