Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
Török Péter: Erőfeszítések a kiváltságokért 43 in szerepel, sőt Bercsényi Miklósnak Szoboszlóval szemben erélyesen kellett fellépnie, nem kímélve a település lakosait, megbüntette és Rákóczi hűségére hódoltatta őket.37 Rákóczi Sámson mellől tovább vonult, és július 30-ától bizonyosan Verébsámál, a Böszörmény és Nánás között félúton található lápos területen állomásozott, ahol már a városok hódoló követei - köszönhetően Bercsényi kemény megszorításának - látogatták meg és fejezték ki csatlakozási szándékukat.38 A Désány István távozása (1702) óta betöltetlenül álló hajdúvárosi főkapitányi posztra Rákóczi olyan személyt nevezett ki, aki a nemesek közül elsőként csatlakozott hozzá, és akinek feltétlen hűségére mindig számíthatott. Az egykori Bihar vármegyei alispán, bölsei Buday István mind a felkelés kirobbanását megelőzően, mind a kezdeti időszakban bizonyította lojalitását a kuruc vezetés felé, udvari kapitányként - a szűk, belső körhöz tartozva - szolgálta a későbbi fejedelmet. A felkelés vezetése őt bízta meg a szabolcsi hajdúvárosok főkapitányi teendőivel.39 Fontos is volt a hűséges ember, hiszen mind Rákóczi, mind Bercsényi sokat várt a csatlakozó privilegizált településektől. Katonai erejükkel, a kezdeti időszakban, mindketten komolyan számoltak.40 Azok a tévképzetek, amelyek körüllengték a hajdúvárosok szerepvállalási lehetőségeit, hamar szertefoszlottak. A települések csak vonakodva teljesítették a sorban érkező kéréseket, követeléseket, és próbálták kihúzni magukat a személyes hadba vonulás alól. Rákóczi több alkalommal is kemény hangú levélben figyelmeztet37 „Bercsényi a hét hajdúvárost magához hódította. Az egy Szoboszló opponálta vala magát, az oppositióért sokat közülük lekoncoltak és meg is öltek, úgy osztón ez is kintelen lévén vele, hozzájok állott.” Dúl Mihály levele Koháry Istvánnak. Szécsény, 1703. július 29. OSZK Kt. Föl. Hung. 1389. Ha k. fol.148-149. Idézi: Esze 1951. 63. p. Lásd még: RÁcz 1969. 165. p. 38 „.. .az hajdúvárossiaknak volt követyek Rákóczin[á]l, Millit kuruczá löt... ” Csáky István levele id. Barkóczy Ferencnek. Szatmár, 1703. július 29. OSZK Kt. Föl. Hung. 1389. Ha k. föl. 146-147. A sámsoni táborozásra ld.: Esze 1951. 57. p. A Verébsár melletti találkozóra: Esze 1951.70. p. Balogh István viszont más véleményen van, szerinte Rákóczi július 27-28-án Verébsár mellett táborozott. Balogh 2003. 23. p. Azt, hogy Rákóczi Verébsáron tartózkodik, még a császáriak is tudták. Ezt bizonyítja a szegedi parancsnok egyik levele: „A túrkeveiek és túriak értesítettek engem, hogy Rákóczi Nánás és Böszörmény között áll; nagyon kiváncsi vagyok, merre fog indulni...Rákóczi...embereinek egy részt Kisvárdára küldte, hogy vajon ezek jobban tartják-e magukat, mint a németek Kálióban (akik megadták magukat és a vár el van foglalva) " Globitz ezredes levele Baiz János Kristófhoz. 1703. augusztus 5. Szeged. A levelet közli: Esze 1955. 656-657. p. 39 Budayra lásd: Török 2019a, Török 2019b, Török 2019c. 68-110. p. 40 Perjés 1980. 131. p.
