Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
Török Péter: Erőfeszítések a kiváltságokért 41 két, mindörökre elveszett.27 A megmaradt önállóság felszámolásának veszélye napról napra növekedett: akár a bihari hajdútelepülések, akár a jászok és kunok példája intő jelként lebegett a hajdúvárosok feje felett, amelyből saját későbbi sorsukat is vizionálhatták.28 Ennek első fontos jele volt az I. Lipót által 1702. április 15-én elrendelt lakosságösszeírás is.29 Az összeírást 1702. május 26-án kezdték és június 2-án fejezték be a kamara által delegált megbízottak: Krucsay János és Kálmáncsay István. Az 1702. évi összeírás adatai alapján kijelenthető, hogy az egykoron komoly katonai bázist jelentő hajdúvárosok hadrafoghatósága, hadrendbe állítható ereje nagymértékben csökkent.30 Nem pusztán a létszámadatok markáns változása miatt, hanem a városok életében végbement fellazulásnak, életmódváltásnak köszönhetően is tovább gyengült a települések egykoron számottevő katonai ereje. Az új generációk, a betelepülők elsősorban a Bocskai által adományozott privilégiumokat - amelyeket időről időre megerősített a mindenkori magyar király is - szerették volna élvezni, az ahhoz alapot nyújtó katonai szolgálat terhes voltát pedig levetkezni. Az adóztatás, valamint az 1702-ben lezajlott összeírás egy drasztikus változás rémképét festette a hajdúvárosok elé, amelyek mindent megpróbáltak, hogy önállóságukat, kiváltságaik egy részét megőrizhessék. A bécsi Udvari és a Szepesi Kamaránál eljáró követeknek hála, I. Lipót 1702 végén megerősítette a városok megmaradt privilégiumait, lélegzethez juttatva ezzel az elbizonytalanodó településeket.31 Talán ezzel a lépéssel magyarázható, hogy az 1703 júniusában lángra lobbanó felkelést némi kétkedéssel, vonakodással fogadta a szabolcsi hajdúvárosok közössége. 27 RÁcz 1969. 150. p. 28 A bihari hajdútelepülések jelentős része Esterházy Pál nádor kezébe került: Szendrey 1968. és Szendrey 1979. 19-33. p. 29 Nagy-Nyakas 2001.47. p. 30 Uo. 49. p. A lélekszámban megmutatkozó különbség azokat az egykori városlakókat takarja, akik a két verzió elkészülte között hagyták el a településeket. 31 „ Tekintetes Nemes Szepessi Camara commissiója publicáltatik, mely sub dato 5. praesenti emanált: mely ez continentiája, hogy Őfelsége az hét hajdúvárosiaknak régi privilegiumit confirmálván resolutione 17. 9bris Anno 1702. a Nemes Camarának parancsoltatik protectiójok nevezetessen a conscriptio után profugiált lakosoknak restitutiójárul és az harmincad s vám fizetésrűl való immunitasrul, intimáltatik, hogy it is observáltassanak. ” MNL HBML IV.101 l.a 25. k. p. 559-560. 1703. június.
