Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
400 Recenziók Lukács Anikó Nemzeti divat Pesten a 19. században (Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6.) Budapest, 2017. Budapest Főváros Levéltára. 296 p. Lukács Anikó könyve mindazokkal az erénnyekkel rendelkezik, amelyek egy történettudományos művet igazán kiválóvá tesznek: a kérdésfelvetés világos, a témája érdekes és fontos, a megközelítés újszerű, a feldolgozás jól megválasztott elméleti és módszertani megfontolásokra épül, továbbá a források és a szakirodalom széles körű használatára. A szerző szaktudományos igényességgel, ugyanakkor közérthetően, olvasmányosan ír. A középpontba állított probléma tárgyalása kellően részletes, de nem emészthetetlenül hosszadalmas. Ez a könyv valóban nem csak a szűkebb akadémiai közeg számára érdekes, hanem a szélesebb közönségnek is. Ráadásul a terjedeleméhez mérten gazdagon illusztrált kötetről van szó, hiszen 48 jól megválasztott képet tartalmaz, amelyek nagyon jól kiegészítik az elemzést. A munka egyik legfontosabb erénye a tudományos problematika megfogalmazásában rejlik. Bizonyára akkor is érdeklődést keltene, ha csak a korabeli ruházatra összpontosítana, a szerző figyelme azonban nem elsősorban a női ruhák derékmegoldásaira vagy a nadrágok szabásának változásaira irányul. A kiindulópontja ugyanis, miként a bevezetőben olvashatjuk, a következő: ,,Az öltözködés: szükségszerűség, a ruha viszont nem egyszerű tárgy, hanem jelentése van, olvasható. Mivel minden egyes ruhadarabot egy struktúrán, az adott korszak öltözködési rendszerén belül lehet értelmezni, bármit vesz fel az ember, azzal akaratlanul kifejezi a csoporthoz való tartozását, vagy az attól való elhatárolódását. ” (10. p.) A könyv tárgya azonban nem az öltözködés, hanem a divat, a kettő megkülönböztetésének pedig komoly jelentősége van: „Míg az öltözködés az egyénről szól, a divat az egész társadalomról ad képet, a divatszociológia egyik klasszikusa, Georg Simmel szerint a divatok változása jelzi az egyes társadalmi csoportok azonosulási vagy elkülönülési szándékát. Nincs ez másként a nemzeti öltözék divattá válása esetében sem. ” (11. p.) A szerző tehát a divatra összpontosít, de nem hagyományos divattörténet írása a célja. Az öltözéket, az egyes ruhadarabokat „nem a maguk anyagi mivoltában közelíti meg, [ hanem a könyve] a hozzájuk kapcsolódó, illetve a rajtuk keresztül megjelenített képzeteket térképezi fel, az írott, illetve részben ábrázolt divat elemzésének segítségével — nem a nemzeti öltözetről, hanem a nemzeti divatról szól’’. (14. p.) A nemzeti divat így felfogott megközelítése pedig logikusan vezet a nemzet problematikájához, hiszen a nemzeti divat, ahogy a szerző rávilágít, korántsem önmagában álló j elenség, hanem a korabeli nemzeti diskurzus szerves részét képezte. A nemzet fogalma, mint tudjuk, éppen a könyvben vizsgált időszakban ment át döntő átalakuláson, amelynek lényege, leegyszerűsítve, abban állt, hogy a hagyományos rendi, vagyis a politikai képviselettel rendelkezők szűk csoportjára, tehát az egyházra, a nemességre Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020. 400 405. p.
