Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
398 Recenziók befolyással bíró személyek és tisztségviselők tevékenységének nyomon követése. Lakatos történészi szintetizáló képességét dicséri, hogy az apró adatok mozaikjából logikus, koherens és plasztikus képet tár az olvasók elé, miközben mindig szem előtt tartja a forrásadottságokból következő korlátokat is. A „Működés, ügyintézés, viszonyrendszer” címet viselő fejezet az írásbeliség működésének és működtetésének három, egymástól viszonylag távol eső aspektusát tárgyalja, az ülésnapok rendszerét, az írnokok személyét és képzettségét, illetve a mezővárosok „külkapcsolatait”. Minden egyes alfejezet bővelkedik a források elmélyült olvasatából származó példákban, de ugyanakkor ahol csak lehetséges, az önkormányzati írásbeliség rendszerszerű jellemzői általánosabb megállapítások formájában is megjelennek. Jó példa erre a bevallások és tanúsítványok formai elemzése, ami a folyamatban részt vevő személyek körére, és tágabb értelemben a városi közélet alakulására is következtetéseket enged meg. Hasonlóképpen árnyalt elemzést olvashatunk az oklevelek keltezései alapján a tanácsülések napjáról és ezek összefüggéséről a hetivásárok, illetve a megyei ítélőszékek időpontjaival, az ülésnapok gyakoriságáról és a 15. század végétől adatolható pecsételési napok ehhez viszonyított alakulásáról. A legizgalmasabb áttekintést talán mégis a mezővárosok és a királyi városok közti levelezés irányainak, vonzáskörzetének térképekkel is megtámogatott áttekintése adja, amelynek átlagon felüli mennyiségű forrásanyaga egyes szabad királyi városok: Sopron, Pozsony, Kassa, Eperjes és Bártfa szerencsés körülmények között fennmaradt levéltáraiból került ki. Végül az elemző rész harmadik nagy egysége az oklevelek tartalma felé fordul, és ügytípusonként tárgyalja a mezővárosi oklevelekben megörökített jogügyleteket és eseményeket. A sok kisebb-nagyobb jelentőségű eset adataiból összeálló kép önmagában is érdekes, a szabad királyi városok anyagával történő összevetés pedig még további tanulságokkal szolgál. Közös vonás az ingatlanforgalommal összefüggő ügyek túlsúlya, ami a tanács illetékességi körének kiterjedése mellett az ide vonatkozó iratok hosszú távú relevanciájával is magyarázható. A gazdasági ügyek, lefoglalások, adósságok a mezővárosi polgárok fokozódó érdekeltségét jelzik a regionális és távolsági kereskedelemben. Értelemszerűen hiányoznak viszont az adóztatással, hírszerzéssel vagy érdekvédelemmel kapcsolatos ügyek, és jóval gyérebb az uralkodóval folytatott levelezés, ami a mezővárosi hatóság helyett annak földesurára tartozott (kivéve, ha királyi magánfoldesúri városról volt szó). Az elemzés összegzésében Lakatos Bálint visszatér fő céljához, a mezővárosi önkormányzatok városias jellegének értelmezéséhez. A mennyiségi és minőségi különbségek bemutatásához a településhálózat hierarchikus szintjei szerint tagolva tekinti át korábbi megfigyeléseit az oklevelek kiadásában közreműködő személyekkel és az ügytípusokkal kapcsolatban. A legfontosabb tendenciaként az írásbeli ügyintézés rendszeressé, rutinszerűvé válását emeli ki, ami összhangban van a települések központi funkcióinak mértékével. Az írásbeliség elfogadásának és bevezetésének lépcsőfokai hasonlóak a szabad királyi városoknál megfigyelhetőkhöz, de időben azokhoz képest jelentős fáziskéséssel következtek be. Ehhez igazodott az önkormányzati testület személyi állományának és intézményes kereteinek bővülése is, a 3. szintig (kisebb város vagy lényeges mezőváros). Nagyon fontos megállapítása, hogy a 4. szint mezővárosai, amelyek a 14-15. század fordulójától meginduló, jól szervezett írásbeliséggel és ön
