Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
Städte im Mittelalter und in der Frühen Neuzeit als Forschungsthema...383 és az ezzel együtt járó paradigmaváltás döntően német-osztrák közvetítéssel jutott el a közép-európai térségbe. A kötetben a paradigmaváltás várostörténetre gyakorolt hatásáról a legrészletesebben a német Peter Johanek írásában olvashatunk, munkája messze túlmutat a németországi várostörténeten. Azzal kezdi, hogy az országonkénti számvetésnek a megélénkült határon átnyúló kapcsolatok miatt talán már nincs is igazán jogosultsága. A német várostörténet olyan mértékben összefonódott az osztrákkal, a svájcival és a hollanddal, hogy nincs értelme különbséget tenni. Példaként hozza a Bécsi Városi Levéltár igazgatóját, Ferdinand Opll-t, aki többet foglalkozott Köln városával, mint a németek. Másik példája a hasonlóan ismert és nagyhatású, Zürichben élő Bemd Roeck, a Südwestdeutscher Arbeitkreis für Stadtgeschichtsforschung svájci elnöke. 1990 után mind a német, mind az osztrák kutatók arra törekedtek, hogy a közép- és kelet-európai várostörténet művelőit is, különös tekintettel az ottani német városlakók történetére, egyre inkább bevonják a közös munkába. A német várostörténet a 20. század utolsó évtizedében minden korábbinál nemzetközibbé vált, ezzel párhuzamosan a korábban favorizált középkorral és újkorral szemben egyre jobban nőtt az érdeklődés a kora újkori város iránt. Az előző évtizedekben a várostörténeti kutatások fellegvárai elsősorban a helyi levéltárak voltak, a fenntartó városi politikusok a helytörténeti kutatásokat, kiállításokat támogatták, ennek megfelelően a jelennel jobban összefüggésbe hozható újkor, a 19-20. századi városiasodás, modernizációs törekvések kerültek a figyelem középpontjába. Az 1990-es évek politikai eseményei és a történettudományban bekövetkezett paradigmaváltás minden korábbinál nagyobb változást hozott a német várostörténetben. Egyik egyetemen sem alakult külön várostörténeti tanszék, de az új megközelítések érezhetően felkeltették a hallgatók érdeklődését, az egyetemeken, tudományos intézetekben és levéltárakban dolgozó kutatók pedig ezt látva öt várostörténettel foglalkozó egyesületet hoztak létre. Ide számíthatjuk az előző évtizedben, 1985-ben a Göttingeni Tudományos Akadémia keretében megalakult bizottságot, amely Hans Patze vezetésével megalkotta a Residenzstadt fogalmát. A vizsgált két évtizedben kibontakozó új kutatási irány mára az egész régióban meghatározóvá vált, az uralkodói székhelyek kiépülése, az uralkodói udvar működése és reprezentációja, az udvar igényeit kiszolgáló városi lakosság témakörében számos publikáció jelent meg. Az uralkodói székhelyek mellett a főúri paloták világa hasonló érdeklődést váltott ki. Ezen kérdések feltárása azonban művészettörténészek, városi régészek, irodalomtörténészek bevonása nélkül megvalósíthatatlan. A már említett térhasználat témaköréhez kapcsolódik a városi élettér {Lebenswelt) vizsgálata, amelynek fontos kulcskérdése a jelenlegi viszonyokkal összefüggésben a szociális gondoskodás, a szegény- és kórházügy, az árvagondozás, a társadalom perifériájára kerültek problémáinak kezelése. A városi élettér tanulmányozásához szervesen hozzátartozik az egyes társadalmi rétegek mindennapi életének rekonstruálása. A felsorolt témák közül az Alltagsgeschichte az, amely a szakmai körökön kívüli szélesebb publikum érdeklődését is képes volt felkelteni. Az egyháztörténeti témák kutatása változatlanul megmaradt, de veszített meghatározó szerepéből. Előtérbe kerültek például az Bruderschaftok, vagyis egyháziak felügyelete mellett működő laikus vallásos társaságok, melyeknek elsősorban közösségformáló ereje vonta magára a kutatók figyelmét. A város szerepe, központi
