Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
346 Reprezentációk történetírása a hagyományon alapult. Amennyiben közölték, kinyomtatták, onnantól kezdve az lett a vulgáta, a hihető, a hiteles, a hitelesített.59 A kolozsvári nyomda, ha ebből a megközelítésből nézzük, nem csupán az a műhely volt, amely körül az eredetmonda létrejött, hanem a hitelesítő hely is. A Claudiopolis elnevezés megalkotásának mechanizmusa tehát a hagyományteremtés volt: látható tény volt a római múlt és létezett egy városnév. Ehhez kapcsolódott egy erőteljes pszichológiai tényező, egy igény, amely elvezetett egy olyan logikai szálhoz, egy valószerű igazsághoz, amelyben a városlakók hinni akartak, és ebben konszenzus alakult ki. A konszenzus pedig a siker egyik kulcsa. A konszenzus létrejöttében annak volt döntő szerepe, hogy az új történetet jól építették fel, oly módon, hogy az szélesebb tömegek és idegenek számára is könnyen felfogható, könnyen megjegyezhető legyen. Nem a kolozsvári humanisták voltak az elsők, akik a város nevét, Kolozsvárt értelmezni próbálták. Bonfini egyes türk nyelvek iskola szavával összecsengő hangzása miatt, erős túlzással, az iskolaváros elnevezésből deriválta. Ami legalább annyira hízelgő, mint a claudiusi alapítás, csak éppen nem tudott széles tömegeket megérinteni. Nehéz lett volna hozzá könnyed történetet kitalálni. Mint ahogy a Zeugma nevet, amelyet Ptolemaios nyomán szintén Kolozsvárral azonosítottak, már hangzása miatt is nehéz lett volna beépíteni a köztudatba. Hogy pontosan mi volt a kitalált narráció a névalkotás pillanatában, volt-e kísérőtörténet vagy sem, nem tudjuk. Joggal feltételezhető azonban, hogy volt, olyan meseszerű elemek, magyarázatok társultak hozzá, amelyekre egy legenda megszületéséhez feltétlenül szükség volt. Huszti András a Descriptio civitatis nyomán két történetet jegyezett le 1791-ben. Ezek szerint Kolozsmonostor közelében állt egy tündérvár, amelyet a dákok építettek. Miután a rómaiak elfoglalták, pusztulni hagyták, mígnem Claudius császár egyik hadnagya a köveket a Kőmáira (azaz a város északi részére) hordatta, és felépíttette belőlük az Óvárat. Kezdetben az új város neve az elpusztult vár után Zeugma lett, mígnem a császár parancsára az ő neve után Claudiopolisra változtatták. Huszti szerint innen ered az ő idejében még létező Claudia utca neve.60 A másik történet mintegy folytatása az elsőnek: egy kolozsi kecskepásztor eltévedt juhait (!) keresve talált rá az elhagyatott Claudia várára, amelyről aztán mesélt a kolozsiaknak. A kolozsi elöljárók „ Coloniát (telepeseket) szállítottak” oda, s innen ered a királyi város neve, Kolozsvár.61 Mint látjuk, az alapítási legendához egy második fázis is kapcsolódott, amely a királyi betelepítések 59 Veyne 1988. 6. p. 60 Huszti 1791.21. p. 61 Uo. 22-23. p.
